Kaposvár környéki vizekről mindenkinek a Deseda, Töröcske és esetleg Hetes jut eszébe. Pedig a megyeszékhely rendesen el van látva kisebb-nagyobb tavakkal a közelben. Gondoltam megnézek néhány, csak a helyiek által látogatott horgászvizet. Bot nélkül, hiszen áll még a jég. 

Kaposfő

A falu főutcájáról a központban kell leborítai, és izgalmas perceket okoz ahogy a cigány soron átküzdöm magam egy viszonylag hosszú földúton. Elbeszélések szerint jól telepített, rendszeres és szép fogásokkal dicsekedő egyesület tavához érkezem.

Meghökkentő bódéváros fogad. Gyakorlatilag körbeépítették a tavat. A változatosság lenyűgöző és elborzasztó. Tudjuk, hogy bármiből lehet kunyhót építeni, de itt mintha feltétel lenne, hogy sem az anyaghasználat, sem a koncepció nem ismétlődhet.

Árulnak napijegyet, de nem sikerült felfedezni, hogy vajon a napijegyes horgász hova ülhet le a cca. ötméterenként álló bódék között. Állítólag ide tagnak bekerülni szinte lehetetlen. Kihalásos alapon megy, szigorúan bódéval együtt. A tagok valamiféle haszonbérletet grundoltak, azaz tulajdonjogot is tudhatnak magukénak a tóban valamint a bódé és a körülötte lévő kis terület is saját. Százötvenezer Ft körül mozog egy ilyen adás-vétel plusz az első belépés, halasítás stb.

Kedvencem a barnára festett robur volt.

A Szenna felé vezető műút mellett találom a Peterke völgyét. A megszólított sporttárs ragaszkodik a Petörke megnevezéshez, legyen. Varázslatos völgyben csillog a jég.

Szemétnek nyoma sincs, még a nád is katonásan van levágva. Rend, tisztaság mindenütt. A partról nézve a tó minden vadregényességet nélkülöző hangulatát csak némileg felejtetik a környező dombok.

"Hat-hét évvel ezelőtt remek volt ez a tó. Olyan süllőket fogtam, hogy egy elég volt az egész családnak. De pontyot se vittem el négy kiló alatt", meséli a megszólított. "Akkor jelent meg a törpeharcsa és a fene tudja mi történt, de ma már le sem érdemes jönni. Eltűntek belőle a halak." Hümmögve-bólogatva köszönök el.

Következő állomás egy kis tó a Zselic kapujában. Érdekessége, hogy az elárasztás előtt egy akácos, bokros terület volt, és csak a nagyobb fákat vágták ki. Ennél akadósabb pályát még nem láttam. Néhány éve jártam erre csukázni és támolygó készletem javát hagytam itt. Viszont amikor nem akadtam akkor csukát fárasztottam. A helyiek érdekes módszert alkalmaztak. Viszonylag rövid zsinórt engedve egy rappalával a végén sétálgattak tempósan a part mellett. Hat horgászt láttam így gyalogtúrázni az nap, mind hallal ment el. Aztán hallottam, hogy egy nagy esőzés után átszakadt a gát és kosárral hordták a „helyiek” a halat. Jelentős mennyiségű betontörmelékkel erősítették meg a gátat, és a vízszint is rendben lévőnek tűnt. Sajnos nem sikerült megtudnom, hogy helyre állt-e a csuka állomány. Igaz üres kocsmát se láttam még hétvégi délutánon.

Egy igazán rendben lévő kis tavak rendszere ez Szerdahelytől pár percre. Ideális kiránduló hely. Ősszel jártam erre, sőt jelentősebb kiadásba is vertem magam egy igen szimpatikus halőr folyamatos beszéde mellet. "Rengetegcsukahatvandekásfeketesügereknagyoneszikasüllő." Levegőt se vett. Mielőtt befagyott, egyszer sikerült körbedobálnom. Eredménytelenül. Két horgásszal beszéltem, akik hangosan röhögve vitték a törpeharcsás vödröt tovább, amikor meghallották, mire horgászom. Végül is voltam én a Fonográf Country Club tagja is a nyolcvanas években anélkül, hogy egyszer jártam volna a Költő utcában. Most, ahogy így visszagondolok, a halőr hasonlított Rosta Marira.

A tavaly nyári halpusztulás és a vezetőség váltás nyomai miért is látszanának most. Rend van, és mindenről süt, hogy van gazdája a tónak.

Jól halasított és őrzött tó. Tavaly viszont labdányi fekete foltot vettem észre. Utána eredtem, és sajnos nem láttam rosszul. Megjelent a törpeharcsa. Pedig tudom, hogy küzdöttek ellene. Büszkék voltak a mentességre, de úgy tűnik elérte őket is. Kár.

Az ismert helyekkel nem akartam bíbelődni, de a Pogányvölgyi tározóról érkező hírek szomorúak. Állítólag a vezetőség az elmúlt években nem nagyon ért rá foglalkozni a tóval. Szinte csak panaszt hallani a horgászoktól.

Azt csak kevesen említik, hogy gyakorlatilag megszűnt a halőri tevékenység. Véletlenül ismerem a nagyon kedves óriási termetű halőrt. Igaz vagy öt éve nem jártam erre. Azt beszélik, megromlott az egészsége, és minden évben csökkent az ellenőrzés helye és a halőrház közötti távolság. Pedig nagy a tó. Aztán tavaly már ki se járt. Vajon miért nem volt fontos, hogy legyen helyette más ?

„Húskombinát” HE tava

Közvetlen Kaposvár mellet az érdekes nevű tó. Eredete nem hagy kérdést felvetni, bár állítólag már semmi köze a felvágottgyárhoz. Az ügyes dolgozók egyesületet alapítottak, és magukévá tették a történetet. Zárt kör, állítólag csak az eskü szövege nyolc oldal.

De, ha már bódékkal kezdtem, ez marad a végére is. Igaz itt csak a part egyik oldalát építették be, és sokkal inkább tűnnek decens nyaralóknak az épületek.

Sajnos nem találkozom senkivel, aki horgászott volna már itt. Így nincs más hátra, mint, hogy várjuk a jól értesült szálkaolvasók kommentjeit. Valami konklúzióra vágytok? Legyen elég annyi, hogy egy ilyen kirándulás előtt kocsit mosatni nagyobb marhaság, mint onkológus szemébe nézni közelről.