A szálka blog kubai tudósítójának Képriportja Caibarienből
Nyugalmas tengerparti strandot keresve a kubai Üvegtigrist Caibarien városkát az északra levő Cayo Santa Maria-val összekötő beton országút-műremek vége felé, a sziget tenger felőli oldalán találtuk meg. 
(Az úttal mint műremekkel előző írásunkban foglalkoztunk.)
Az itthonitól letisztultabb formák, military stilusban. A táblák nem olvashatók a képen, de informatívak.
Igazából nem számítottunk efféle vendéglátóipari egységre, turistagettó-mentes, elhagyatott tengerpartot kerestünk, amikor elénk került ez a csoda. A felszolgáló, aki nyilván a tengerpart őre (és egy esetleges Amerikai invázió elleni harcálláspontból átalakított büféjét fusiban-gebinben üzemelteti) csak késve került elő. Amikor olasz útitársaimmal kértünk két kólát, és egy szénsavmentes ásványvizet, az itteni Lali közölte: egy kóla van, egy narancs, és egy ásványvíz, de szénsavas. Az előző napi Remedios városkában rendezett Kínai kultúrális hét fiestáján edződött toleránsabb fogyasztói magatartásunknak köszönhetően boldogan fogadtuk el mentőötletét, és közben azon tanakodtunk, vajon az általa összegyűjtött zöldlevelű növényekkel mi lehet a célja. A melletünk levő képen a háttérben látható 1db budira a felső képen két darab tábla is hivatkozik (más perspektívából külön női, és férfi WC-t jelezve) a választahatóság illúzióját keltve. Többek között ebben zseni ez az ország.
Kis idő múlva érkezik Lali, a büfés.
Érdekes táblákból és nézelődő madárkákból nincs hiány. (A Playa felirat a parttól három méterre állt.)
A strand zsúfolásig telve.
Állománymentő halászat-gyakorlaton a Kubai Horgásszövetség Cayo Santa Maria szekciója.
A partra leérve az érintetlen, végtelen szépség látványától leesett állunk visszapolcolása után kezdetét vette a strandolás. A béke szigetén, majdnem egyedül, pár óráig kicsit együtt a hullámokkal, a madarakkal. Rácsodálkozva a színes halacskákra, akik szintén ránkcsodálkoznak, színtelen emberekre. Nézve a rákokat, ahogy araszolgatnak a sekély tenger szikláin. Aztán érintetlenül hagyva mindent, csak az élményt elraktározva, amit a hely nyújthatott, távoztunk.
Nálunk már az effélére gyönyörű szakszó is van: Ökoturizmus. Majd egyszer remélem elmagyarázza valaki, mit is jelent. Miért lenne jó.
(Kapcsolódás az alábbi íráshoz:
http://szalka.blog.hu/2008/01/29/ha_keves_a_betonozhato_patakod_betonozz_tengert )
José El Hijo Del Caballo Blanco 2008.02.05 , Caibarien, Kuba
