Nem kedvenc helyem Budapest belvárosa, nagyon sajnálom, de arrafelé igen sok negatív élményt szereztem. Túl sok ember van ott, nagyon szűk helyen, mint csontik a dobozban, nem kapnak levegőt, ettől ingerültek és veszedelmesek lesznek. Nem lehet parkolni özön pénzért sem, anélkül, hogy aggódni kéne az autóért, vagy ami benne maradt. Nagyjából annyi kutya lakik a belvárosban, mint negyven év alatti nyugdíjas, és egyformán sokat piszkolnak az aszfaltra. Az épületeket viszont fenntartás nélkül fogadom el, olyannak, amilyenek, szépek, patinásak, persze sok a vedlett ház, de működnek, ahogy kell.
Nem akarok erőltetett párhuzamot keresni a pesti belváros és a fotó között, Kubában van parkoló bőven, az utcákon élnek az emberek, nem az aluljárókban, senki nem rohan sehová, messziről köszöntik egymást, leállnak beszélgetni, zenélnek, így zajlik az élet. Viszont, ha letakarjuk a kép alsó harmadát, akár a nyolcadik kerületben is készülhetett volna a fotó, bár ezek a színek ritkán fordulnak elő.
Itt viszont latin módra erkélyen szárad a ruha és helyi szokás szerint a dohány. Minden sarkon összeverődik (nem ököllel, vagy bézbóllütővel) spontán egy tucat ember, gitároznak, énekelnek, salsáznak. Nem játszanak ittapiros-holapirost, mégis jól elvannak.
A padka melletti szemetet nem értem, nem jellemző Kubára, kevés helyen kapható túlcsomagolt termék, és ritkán szórják szét a dzsuvát.
Míves faragású kapu, lefittyenő kilinccsel. Errefelé ritkán zárják a kapukat, éjjel-nappal nyitva, bárki bemehet, nem éri meg kulcsmásoló vállalkozást nyitni. (Persze, amit zárnak, azt nagyon, kívül-belül ráccsal.)
A mi kapunk nincsen zárva, se kaputelefon, se csengő, se mezüze a kapufélfán. Elég egyet kiáltani, mondjuk "Miguelito, dobjál le egy szivart!", és egyszerre hat ablakból potyog a csempészett bagó.
Vegyük észre az áramszolgátató nagyvonalú szerelési tematikáját, laza eleganciával hagyják nyitva a tokozott szekrény fedelét, biztosan nem ázik be, de legalább a lakók tudnak szerelni, ha véletlenül leoldana az NKI biztosíték. Dehogy várnak az ingatlankezelőre, létrán felszaladnak, és helyreállítják az áramszolgáltatást. Az érintésvédelem pedig maradjon köztünk.
A ház lakói nem csak a szívükben forradalmárok, szükségesnek tartják a hazafias coming-out állandó megerősítését. Ellopták nemzetes Klapka György urunk zseniális marketing ötletét, biztosan sokat nézték a magyar tévét. Klapka úr nagy értéket hirdetett egy szál hullámpapírra írva. A hazafias kubaiak aranynál is értékesebb dologra koncentrálnak, Fidelre és a forradalomra.
(Érdekes dolog ez, valamelyik este rádiót hallgattam, egy román adó folyton elnyomta a Petőfit. Erről eszembe jutott, hogy alig húsz éve esténként mindig pártkongresszust közvetítettek ezek a román csatornák, kétpercenként hangos ovációval: Csaucseszku re-cse-pe pe-cse-re ezt ordították. Most legalább valami zenés műssorral zavarják a Petőfit.)
Azért egy épületvillamossági mérnök, de egy magára valamit adó villanyszerelő is elgondolkodik a lenti fotón, hogyan lehet ennyi légvezeték gubanc között eligazodni.
Biztosan a jenki ejtőernyősök miatt vezetik így az erőátviteli hálózatot.
Ha egy "gi-joe airborne" rápottyanik, ott szárad meg, mert soha többé nem tudják kibogozni.
A nappali hőséget éjszakára finom hűvös levegő váltja fel, a lányok is kimenekülnek a meleg lakásból, és az tucán beszélik meg a forradalmat, vagy a munkahelyi dolgokat.
Nem nagyon tévéfüggőek az emberek, összesen öt tévéadást lehet fogni, egyelőre kevés a nálunk orrba-szájba erőltetett sorozat. Akkor tévéznek Kubában, ha valami értékes bézból, vagy boxmeccset közvetítenek, ez a két nemzeti sport.
Két szabadon nézhető, földi sugárzású tematikus adó van még a nemzeti Cubavision adón kívül, ezek is elsősorban oktatási, isemeretterjesztő jellegű csatornák.
Ha visszaemlékszünk, nálunk is akkoriban terjedtek el a latin-brazil sorozatok, mikor koncesszióba adták a frekvenciákat. Azonnal importáltak a kereskedelmi tévék mindenféle borzasztó Leoncio szériát, hogy rászoktassák a fiatal demokráciának örvendező népet a reklámra. Azóta is korpás a hajam, hogy sok korpássampont tudjak venni. Egy időben majdnem vettem intimbetétet is, annyira hatottak rám a reklámok.
Raúl Castro hosszan tárgyalt a frekvenciáról, meg az internetről, mondjuk a mobil szélessáv még odébb van, mindenesetre már sorban állnak számítógépért, és mobiltelefonért.