Nem vagyunk rajongói sem az évfordulóknak, sem a világnapoknak, de most ez is, az is telibe talált: 1. Tegnap volt a tiszai ciánszennyezés kilencéves évfordulója, amelyet azóta a Tisza Élővilágának Emléknapjaként is ünneplünk, ugye. Illetve senki nem ünnepli, nyilván, csak néhány zöldszervezet küldözget sajtóközleményeket egymásnak ilyenkor, illetve mindenféle kormányzati hivatalok költenek egy-kétmilliót egy kis pr-ra. A helyzet nem is olyan, hogy azt ünnepelni lehessen, a Tisza környékének ökológiai állapota évről évre romlik, a halállomány pusztul, a halászok lopnak termelnek ész nélkül, a Tiszát megnyomorító Vásárhelyi-doktrína szellemében fogant ostoba és milliárdokba kerülő  vízügyi tervek megvalósításán lelkesen dolgoznak a sóhivatalokban, és épp az emléknap előtt úszott le a folyón egy Ukrajnából érkezett szennyhalom, széjjel is oszlott valahol még Tiszalök előtt, még mielőtt össze tudták volna szedni, úgyhogy a maradványait - a hazai mocsokkal földúsítva - majd tavasztól télig csodálhatunk a vízbe nyúló ágaknál összegyűlő kupacokban. Főleg petpalackok, persze.

(Azért jegyezzük meg, hogy a tiszai ciánszennyezésnek köszönhetünk kellemes élményeket is: annyi döglött busát azüta sem láttunk, sajnos.)

2. Ma pedig a Vizes Élőhelyek Világnapja van, ahogyan Hinta is megjegyezte, lehet menni néhány nemzeti parkba madarat nézni. Ahelyett, hogy Kalasnyikovokkal vonulnánk az országot kiszárító vízügy ellen.