Kubai Kommunista Párt - MOHOSZ 1:2
Kezdhetnénk a beszámolót a November 13.-i MOHOSZ tisztújító közgyűlés után, bár a két csapat nem egymás ellen mérkőzik ugyan, mindegyik a saját térfelén küzd, de van közös nevező; - ezidáig mindketten a kor, haladás, az ésszerűség és egyéb jobb létformák ellen.
Azt hiszem az Észak-Koreaiak lesznek ebben a versenyben a világbajnokok, ha egyszer megrendezik a Kommunista szervezetek a balfék VB-t, de egy dobogós helyezés még kijárhat a MOHOSZ-nak is. Az ország legnagyobb taglétszámú egyesületéről van szó (kb. 338 ezer taggal) , hatalmas élővízi természeti kincs hasznosítójáról. Természetes vizeink vízkezelői joga meghatározott időre kerül a vízkezelőkhöz, tipikusan horgászegyesületekhez, a legtöbb horgászegyesület pedig MOHOSZ tag. Egy adott víz kezelői joga azonban nem örök időre szól, időről időre pályázni kell rá, így fordulhatott elő, hogy pl. az ország egyik legnagyobb horgászkezelésű vize, a Tisza-tó kikerült a MOHOSZ gondnoksága alól. Alapjában véve pedig jó dolog lenne egy Országos horgásszervezet megléte, az összehangolt környezetvédelni, halegészségügyi, EU-s pályázati munka mellett az egyszeri horgásznak is jó, ha olyan területi jegyet válthat, amivel az egész ország területén jogosult a nem műanyag tavakban horgászni. Ennek az illúziónak (sosem volt így) mára vége van.
A miértekről lehetne itt hosszan írni (írtunk is már). A Tisza-tó kapcsán pl. a MOHOSZ talán egyetlen közismert vízkezelői minőségben tett intézkedéséről, a híres Őszi Állománymentő Halászatról, ami nagyjából a helyi és országos tisztségviselők téli süllőellátmányát volt hívatva biztosítani, vagy aktív döntés-előkészítőként megengedte, hogy a természetesvízi halászat (nem tengerben) mint létező (tehát nem kihalt, mint pl. a mammutvadászat) fogalom bekerüljön Magyarország EU-s halászati jövőképébe, (tudtunkkal Európában egyedüliként, máshol a halászatot a vízrablás helyett halastavakban támogatják) de még hosszan sorolhatnám...
Egy MOHOSZ-tól szokatlan dolog történt azonban november 13.-án. Csécs Sándor lett az egyik alelnök. A Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetségének elnöke sok éve külön utakon jár. A Vas megyei hírek sosem szólnak össznépi állománymentő halászatokról, hanem sokkal inkább holt vizek újjáélesztéséről, fenékküszöb építésekről, újabb tanösvényekről és egyéb horgászcélú fejlesztésekről. A szomszédos Burgenlandról is sokan oda járnak horgászni a sporthorgászatot kedvelők, ami nem csak a jobb fogásoknak köszönhető, hanem annak a ténynek is, hogy Ausztriában is a vízkezelői koncessziók el kerültek a helyi horgászegyesületektől (többnyire olyan Délszláv "háborús veteránokhoz", akik egy Hága környéki börtön helyett a pihenés eme aktívabb módját választották) Könnyen a víznélküli egyesület sorsára juthat a MOHOSZ is, akár már 2014-ben, hacsak az új halászfelszerelésre EU-s pénzből pályázók mellett nem kezd el ő is a vagyonfelélés helyett beruházni a vízi vagyonba. Ehhez olyan szakember állt melléjük, aki képes megegyezni egy jó halas projekt érdekében mind a Vízügyesekkel, mint pedig a természetvédőkkel. A magyar valóságot ismerve ez kiemelkedő képességekre utal.
Ha ezt nem teszi, az öregfiúk az utolsó fellegvár, a Dinnyési MOHOSZ élménykombinát stégjéről lógatják majd a lábukat (ahonnan alkalomadtán az Osztrák turistákat viszi a halőr a természetvédelmi területre bérhorgászni) , és Hunyadi Attila legendákat mesélnek egymásnak a nagy kékfarkúról, esetleg a Nagy Nemzeti Igazmondó szavait mantrázzák egymásnak: "Elkúrtuk... Nem kicsit, nagyon..."
Az új időknek drukkolok. Mármint, hogy eljönnek. Szerintem hagyni kéne ezt a ki a legnagyobb balfék VB-t elúszni, és horgászvizeket építeni. Mindenki szépen kitüntetéssel menjen nyugdíjba, aki nem akar építeni (dr Késmárki István leköszönő alelnök is megkapta a kiváló dolgozó kitüntetést) És halakat a vizekbe, nem állománymentő halászokat, őket a saját halastavaikba vonóhálózni, fenékhorgozni, szigonyozni, amihez kedvük van...