HTML

Szálka

Élővizek mindhalálig! Nyálka, pikkelyek, síkosság, fokgazdálkodás. Heroikus küzdelem az első nyilvánosan közvetített vágótokívásért.

Friss topikok

Linkblog

Szexuálpathológia a Szálkán! Ekkerjoz vacsorázni hívta Szilvi78-at

2008.03.16. 20:38 Shepherd

Isaac van Duynen
Halcsendélet
Olaj, vászon, 58 x 72 cm
Jelezve és datálva jobbra lent: Ivan Duynen 1673
Szépművészeti Múzeum, Budapest
Ltsz.: 3826
Vétel J. Goudstikker amszterdami műkereskedőtől, 1908.

Vajon eszébe jutna napjaink horgászának, halászának, vagy a Szálka-blog bármelyik olvasójának, hogy a kifogott zsákmányt szinte mértani precizitással bevagdossa, látványos kompozícióba rendezze és netalán még le is fényképezze az örökkévalóság számára? A dordrechti születésű, de főként Hágában dolgozó Isaac van Duynentől (1628-1680) nem állt távol ez a mentalitás, persze ecsettel a kezében. Kiváló érzékkel helyezte el a képsíkkal párhuzamos asztallapon, illetve egy arra tett fonott kosárban a különböző vízi állatokat: egy tőkehalat, egy nagy homárt, egy dekoratívan szétnyíló haltestet, kisebb halakat (pl. morgóhal?), egy osztrigát és két kagylót. A halcsendélet műfajában Abraham van Beyeren (lsd. Szálka.blog 2008. 02. 12.) követője, de példaképének ezüstösen csillogó színharmóniájával és finom, nagyvonalú festőiségével ellentétben Duynen előadásmódja kissé nyersebb, szárazabb, részletezőbb. Határozott kontúrok, élénk színezés, rusztikus, markáns hatás jellemzi. A néző számára láthatatlan, erős fényforrás a kompozíció bal alsó sarkát világítja meg a legerősebben, majd onnan áramlik tovább egyre gyengébben a jobb felső sarokig. Az erős szín- és fény-árnyék kontrasztok kiválóan érvényesülnek a semleges szürke háttér előtt. Bár a téma meglehetősen abszurd, ebben a megközelítésben inkább a látvány dekorativitása érvényesül. Az élettelen, véres halak nyersen naturalista ábrázolása a „memento mori” („emlékezz a halálra”) gondolatát sugallja. Gosztola Annamária

4 komment

Címkék: állatvédelem szexuálpatológia apácafúró gosztola annamária halcsendélet fokgazdálkozás halkínzás isaac van duynen

A bejegyzés trackback címe:

https://szalka.blog.hu/api/trackback/id/tr36383671

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gringo 2008.03.16. 21:14:19

Shepherd, ez a félrevezető cím a bulvárosodás csalhatatlan jele. (nem mintha amúgy nem kattintottam volna ide...)

Ekkerjoz, megvan már a vacsora utáni közös program? Egy kis éjszakai menyhalazás a Dunán, előjáték gyanánt...?

A festmény időzítése amúgy nem a legjobb, kedvenc bölcsészeink a kissé "natúr" képet látva talán már fogalmazzák a levelet a blog.hu-nak a Szálka betiltásáért. Őszintén félek, lehet hogy elmennek Strasbourg-ig is?

Annamáriának köszönjük az újabb "leletet", és továbbra is szurkolunk érte!

ekkerjoz 2008.03.17. 06:11:48

Figyelitek a mailjeimet?!

ekkerjoz 2008.03.18. 06:07:55

Egészen más mondanivalója van a képnek, ha arra gondolunk, mikor a szegedi halászok készülnek egy jó halászlét főzni. Mindenféle halat belefőznek az alaplébe, irdalják a halat, hogy ne legyen sok szálka a lében, közben másik kézzel pucolják a hagymát, zsírozzák a bográcsot, aprítják a fát. A németalföldi halászlé biztosan többféle jószágból készül, ezért került egy asztalra a sok hozzávaló. Érdekes, hogy a sötét alapon ragyogó színek milyen éles kontúrt adnak, mint a szólás-szabadsága című tv műsorban. A halak is kb olyan értelmesek, mint a tv műsor szereplői.

ekkerjoz 2008.03.18. 06:11:19

Ja, és jót vacsoráltunk, Szilvi78 és én, sajnos mindketten máshol, és nem pontosan egyszerre.