Olvasható a hír Ferenczy Dénes tollából a MAHOR márciusi számában. (Majdnem sikerült megúszni a cikk olvasását, a "Pergetett Márnák" címlapon beharangozott cikk megtalálása tett utolsó kísérlet vezetett el a tudósításhoz). A legszebb részletek igen röviden, hogy ne fájjon annyira. A Best Of Communism CD-t érdemes indítani háttérzenének.
"A Nagybudapesti Horgászok Egyesülete 2007 dec. 15.-én tartotta meg az egyesület megalakulásának hatvanadik évfordulója alkalmából rendezett jubileumi választmányi ülését......meghívták a választmány tagjait, a felügyelő-és fegyelmi bizottság tagjait, az egyesület versenycsapatának tagjait, valamint olyan idős, hetven év feletti horgásztársakat, akik több évtizede hűséges tagjai az egyesületnek."
Próbálunk hasonló hírt találni a Horgászegyesületek őshazájából, de egyszerűen a földkerekség legkomolyabb keresője is csődöt mond angolszász nyelvterületen a horgász , Klub, választmány, fegyelmi bizottság, jubileum, gyűlés, meghívták szavak együttállásánál. Nincs találat. Ebből is látszik, magyar úton járunk.
Már a Magyar Horgász 1948 februári száma is hírt ad az egyesület létéről, aminek első elnöke Metzler Béla, a Haller utcai szókimondó fodrászmester volt. Az egyesület valószínűleg emberileg igen nagyra tartható elnöke a mesterhorgászok által tartott téli előadások mellett nagy hangsúlyt feketetett a nagy médiafigyelemmel kísért horgászversenyekre is (Idézet a Nagybudapesti HE honlapjáról):
Már egyesületünk alapító elnöke, Metzler Béla is felmérte a horgászversenyek tagságunkat megmozgató, jelentős erejét. Sok érdeklődőből vált ezeknek a látványos versenyeknek szemlélői közül maga is elkötelezett horgásszá. A horgászsport számára nem létezik jobb hírverés, mint amikor a nézők gyakorlatban látják a halfogásokat, az izgalmas versengést. Az ötvenes, hatvanas években komoly hírverés mellett zajlottak le a "Nagybudapesti" versenyek. Ezeket a versenyeket a Lukács fürdő befolyójától a Petőfi-hídig terjedő szakaszon rendezték meg számos versenybíró-aktíva közreműködésével. Itt persze még ne gondoljunk a mai versenyszabályok mellett rendezett versenyekre: a helyválasztás szabadon, érkezési sorrendben történt, így nem egyszer előfordult, hogy a jobb helyeket, a kanáliskifolyók környékét a horgászok már éjjel elfoglalták. Külön hely volt kijelölve az úsztatok, és külön a fenekezők számára. A díjkiosztó, ami hagyományosan a Várkert - kioszkban történt, mindig nagy horgász-tömegeket vonzott: akkoriban még elsősorban értékes horgász-felszerelési tárgyakat nyertek a helyezettek. A díjakat rendszerint Metzler Béla, vagy Seregélyes Tibor, a Nagydunai Intéző Bizottság elnöke adta át. A Magyar Horgász, de a nagy napilapok, a Szabad Nép, a Magyar Nemzet is mindig megemlékeztek a versenyről.
A nemzetközi szabályok (a CIPS szabályai) szerint rendezett versenyekre egyesületünk 1967.-ben nevezett be. A Nagydunai IB versenyén itt ötödik helyezést értünk el. Az egyesület vezetősége nem volt elégedett az eredménnyel, és Szabó Tamást, a fiatal "ifjúsági felelőst" bízta meg egy ütőképesebb csapat összeállításával. Szabónak ez annyira sikerült, hogy az 1968.-as a háros-szigeti öbölben megrendezett IB versenyen a Ferenczy Dénes, Gárdi István, Hunyady Attila, Hunyady Szabolcs, Szabó Tamás összeállítású csapat megnyerte a versenyt. A csapat szereplésére jellemző, hogy 1978.-ig hét alkalommal végzett az első helyen, több tagját meghívták a magyar válogatott keretbe is. Egyéni bajnoki címet szerzett Hunyady Attila (1968.), Ferenczy Dénes (1971., 1975.)
A hősidők hőseit szerényebb képességűek követték az egyesület élén, a régi dicsfény mára minden vonalon megkopott, az ország legnagyobb egyesülete versenycsapatának pl. csak tavalyra sikerült felküzdeni magát az OHCSB második osztályból, (hogy eddig nem, arról legkevésbé a csapattagok tehetnek, ezt minden vesenyhorgászathoz kicsit értő elismeri) ami enyhe lefolyású Fradi effektus.
Kicsit sajnálom, hogy a sikeres horgászvizsga letétele után (1986-ban), amikor a Velencei- tóra kaptam éves jegyet a születésnapomra, elhittem amikor azt mondták, úgy kaphatok területi jegyet, ha belépek valamilyen horgászegyesületbe, célszerűen abba, aminek irodája abban az épületben volt a Váci utcában, ahol a vizsga történt, és a területi jegyeket árulták.
Valamilyen perverzióból 11évig voltam tagja. Egy olyan egyesületnek, amelynek amai napig nincs saját vize. Fővárosi, és az ország legnagyobb egyesületeként eltűri, hogy a Duna Fővárosi szakaszára, (elvileg horgászkezelésben van, utánnanézünk ez mit jelent a gyakorlatban) ahova nem is telepítenek halat, nem tesznek semmit a környezetért, hagyják, hogy sok jó haltartó öböl külön horgászkezelésbe kerüljön, és rekord árú területi jegyért tudjanak horgászni a Fővárosiak.
A cikkíró eképp vélekedik az egyesület és a MOHOSZ kapcsolatáról:
Összegzésül emondható, hogy a Nagybudapesti Horgászok Egyesülete a Magyar Horgász 1948-as cikkének megfelelően az ország legnagyobb létszámú egyesülete lett. A MOHOSZ-t érdemtelenül támadó, bomlasztó kísérletek alatt az egyesület vezetősége minden esetben kiállt a MOHOSZ mellett. Az MOHOSZ (nem elírás, idézet) célkitűzései ma is egybeesnek az egyesület érdekeivel....
Kádár János legszebb beszédeinek szellemiségét idéző sorok. Egyedül a krumplileves hiányzik.
Ahogy Torrente felügyelő mondaná; Verjük ki egymás f*szát, de semmi buzulás....
Az egyesület honlapját is ajánlom, élő relikvia a WEB béta verziójának korából :
