Hogyan intézik legfontosabb ügyeinket az erre felkent tudósok és politikusok a mindennapokban, amikor nem a tévéközvetítés miatt ordibálnak egymással? Megnéztük, íme.
"Fókuszcsoport-találkozók! Jövőképkészítés!" - kiáltotta Schmuck Erzsébet levezető elnök a Felsőházi Ülésterem légterébe, ezzel délelőtt fél tizenegy tájban elkezdődött a nagy Tisza-konferencia.
Hivatásos naivokként azért jöttünk tudósítani a Szálka olvasóit, hogy hátha kiderül valami arról, készül-e a kormány vagy bárki más értelmes változtatásra az úgynevezett Legmagyarabb Folyó mentén, különös tekintettel a pusztító árvizekre és a pusztuló halakra. A nagyszabásúnak indult, aztán azonnal töpörödésbe kezdő Vásárhelyi-terv roncsaira voltunk kiváncsiak, és egyáltalán arra, mondanak-e valamit árvizekről, tározókról, fokgazdálkodásról, turizmusról, akármiről.
A fiesztát Szili "Empatikus" Katalin házelnök nyitotta meg. Beszéde sine qua nonba ojtott sarokkövei, egyben legérthetőbb momentumai a következők voltak, idézem:
egyrészről stratégiai gondolkodás
a társadalmi párbeszéd pillérrendszere
a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsának statútuma
karbantartani a fenntartható fejlődés nemzeti stratégiáját
a gazdaság csak eszköz a társadalompolitikai célok megvalósításához
Na nem baj, ő úgysem volt szakmai hozzászóló, Faragó Tibor majd elkezdi boncolni a lényeget, hiszen ő a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője - suttogta mellemben egy maszületett hangocska.
Faragó Tibor saját bevállása szerint az egész vitanap keretét, azaz a keret egyik felét adta meg "Milyen kihívásokra számíthatunk a Tisza mentén a globális forgatókönyvek alapján?" című előadásával. "Utánam jön Vári Anna, aki alulnézetben fog közelíteni" - hangzott el a szexi indítás, majd az alábbi kulcsmondatokat tudtam feljegyezni:
hihetetlen mennyiségű folyamat van
a külső környezeti hatások is számosak
páneurópai szinten
idézőjelben értem a mulatságot
én most nem mondom meg, hogy állunk ezzel a dologgal
A végén az is kiderült, hogyan kell jövőképet tervezni. Átfogó módon. Más nem derült ki, csak az, hogy Faragó Tibort lépten-nyomon elképeszti a világban létező, vagy közmegegyezés alapján létezőnek tekintett dolgok számossága, a Tisza mentéről viszont nincs semmi elképzelése.
Az utána következő Vári Anna szociológus végül nem is alulnézetben közelített, ami, decens tudós asszonyként bölcs döntés volt tőle, viszont a nap eddig egyetlen érdekes szövegét mondta el, ismertetve egy Felső-Tisza mentén készült 2006-os kutatás adatait a lakosság árvíyzi sebezhetőségéről és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról. (Utóbbi kutatás 2007-es). A vizsgálatokat a Beregben és a Bodrogközben végezték. Szívszorító adat volt, hogy a két térségben az elvileg aktív lakosság 23, illetve 26 százaléka dolgozik csak, és egyharmaduknak van bármiféle megtakarítása, ha meg jön a víz, elsöprő többségük senkitől sem tudna kölcsön kérni. A beregiek 86, míg a bodrogköziek 49 százaléka érzi úgy, hogy árvíznek kitéve éli az életét.
Ezután jött az úgynevezett panelbeszélgetés, ami azt jelenti, hogy a parlamenti frakciók képviselői egymás után felálltak, majd mozgó szájjal szenderegtek egy jót. Katona Kálmán (MDF) megszidta az aljnövényzetet, amiért
akadályozza az árvizek lefutását. Igaz, előtte pont arról beszélt, hogy meg kéne fogni a vizet és nem hagyni túl gyorsan lefutni. Annyit azért elmesélt még, hogy a Vásárhelyi-terv "sehol se tart" és szimpla árvzívédelmi terv lett belőle, viszont források nélkül.
Magda Sándor (MSZP) az elején leszögezte, hogy kiindulópontja az, a rendszerváltás előtt a környék igen jól élt, azóta viszont egyre rosszabb. Ennél explicitebb módon azért nem lázított a többpárti kapitalizmus ellen, viszont ki merte mondani, hogy "a Tiszatáj egyik nagy gondja, hogy hogyan tovább", illetve azt, hogy "a világgal nem lehet vitatkozni". Később hitet tette sorrendben az emberek, a fásszárú energianövények és az óriási fóliatelepek mellett. E három elem fogja felemelni ezt a szerencsétlen vidéket, ami, mint elhangzott, a hetvenes években majdnem kiürült, de ezt szerencsére megakadályozták az okos kommunisták. "A felkiáltójel azt mondja: képes vagy-e rá?" mondta misztikusan Magda, oszt befejezte.
Amikor az SDSZ-es Velkey Gábor a helyi közösségek mellének szegezte képzeletbelli mutatóujját, távoztam az eseményről. Yozuri Béla kolléga azonban maradt, így a nap végén tőle olvashatnak élvezetes összefoglalót arról, mire jutottak legjobbjaink a Tisza-kérdéssel. Addig is jó fulladozást!
Update: Elkészült a részletes tudósítás, olvasható itt:
http://szalka.blog.hu/2008/05/08/vitanap_a_vitarol_jovokep_ne_vicceljunk