"Baloldalon a 4-5. borda közé, fölfelé kell szúrni.Halk és gyors megoldás."
Válaszolta K.D., az átlagnál vélhetően jobb anatómiai ismeretekkel rendelkező Pest környéki kereskedő-vállalkozó arra a kérdésre, hogyan oldaná meg a vizek halászati és horgászkezelése között fennálló több évtizedes konfliktushelyzetet, de az intonációból sejtettük, hogy még a légynek sem tudna nulla THM-es áruhitelt ajánlani.

A Szálka oldalát régóta szúrta a kíváncsiság, hogy vajon a horgászok - azon kívül, hogy gyakran hangot adnak nagyfokú elégedetlenségüknek -, a rezgőspicc bámulása közben törik-e a fejüket a megnyugtatónak tűnő megoldáson.
Ezért felkötöttük a (kör)kérdezőbiztost, és úgy öreg balin módjára nekiiramodtunk a vízpartnak.

Nem okozott különösebb meglepetést, hogy a válaszok a lehetséges emberi reakciók teljes palettáját kitöltötték: volt, aki a 12-es vadászpuskában látná a megoldás huzagolatlan csövű, sörétes kulcsát, néhányan pedig már egyre inkább a szomszédos országokba „átugorva” költik halfogásra szánt diszkrecionális jövedelmüket.
Abban viszont nem tapasztaltunk különbséget, hogy a vizek szerelmesei inkább ítélik jelen szituációt reménytelennek, mintsem megoldhatónak.

Talán ezért is történt, hogy zavarba jöttünk, mikor a témával kapcsolatban beszédbe elegyedtünk EJ-vel, az utolsó hamisítatlan vízparti polihisztorok egyikével, aki már számtalanszor bizonyította a Szálkának rátermettségét, és most is egy igen frappáns ötletet javasolt, ihletet merítve a vadgazdálkodás analógiájából:

"A vadgazdálkodás a vadászati jog átengedésével a területi vadásztársaságok feladata.
Ahol a föld, vagy erdőtulajdonos nem mond le a vadászati jogról, ott nem szabad vadászni, csak a tulajdonos teheti, ha minden egyéb engedélye megvan erre.

Halgazdálkodás is lehetne akár a vadgazdálkodás mintájára, ha az állam a horgászegyesületek, és nem a MOHOSZ számára adná át a gazdálkodás jogát.
Semmi szükség a MOHOSZ-vízfejre, az egyesületek pályáznának a vízre, a versenyeket is le tudnák a MOHOSZ nélkül zongorázni.

Eleve nonszensz, hogy a területi engedélyt a halászcég adja ki, és mellette lehúzza a vizet, amikor csak akarja, a telepítéseket meg alig érezni.

Ha állománymentésre van szükség, legyen ott a környezetvédelemtől hatósági ember, és kövesse végig, hova került a hal. Mondjuk legjobb, ha a kiöntésből a folyóba kerül."

Még fel sem ocsúdtunk teljesen őszinte ámulatunkból, máris tovább folytatta egy gyakorlati - de sajnos nem magyarországi - példával, melynek hallgatása közben a legfeneketlenebb dunai kutyornál is mélyebb sóvárgást éreztünk:

"Montenegro meg Albánia között van a Skadarsko-jezero, Balatonnál nagyobb tó, évek óta nem halásszák, bár a dobóháló, meg az emelőkaros 4m2-es háló megengedett, de se villany, meg más kisszerszám, vagy vonóháló nincsen.
Egyfeszt horgásznak rajta, és eredményesen, nagyon szép hely."

A Délnyugat-Balkánra irigykedve értünk O.I-hez, a közép-tiszai horgászhoz, akibe egy rövid időre három E.J. is költözött:

"A vízhasznosítási pályázat kiírásában meg van tiltva a természetes víz halászata (de ezt maximum a folyókra tudom elképzelni reálisan, mert állóvizeken "állománymentést" nem hiszem, hogy megtiltanák). Erre a célra el tudom képzelni az aláírásgyűjtést, ezt valószínű, hogy a horgászboltosokkal kézen fogva lehetne kivitelezni."

Már éppen megköszöntük volna a konstruktív javaslatot, amikor előrukkol egy második ötlettel is:

"Horgász-turisztikai célú KHT-t (vagy valami hasonlót) kell alapítani horgász egyesületek, horgászboltok közreműködésével, és megnyerni a hasznosítást. Ennek érdekes példája a TT (Tisza-tó, a szerk.), amit nem a MOHOSZ nyert meg, de mégis az övé."

Gyermeki kíváncsisággal hallgattuk a tiszai homokgödrök szakavatott ismerőjét, aki ezután olyan utópisztikusnak tűnő tervjavaslattal állt elő, amely a teljes magyar szociálpszichológus-társadalmat paradigmaváltásra kényszerítené.
Felhívjuk a figyelmet a közvetlen kihalás szélén álló „belátja” szóra.

"A hasznosító belátja, hogy a horgászokból van a legnagyobb haszna, és csak horgásztat. Ez nem valószínű, mert a haszon csak akkor nagyobb, ha a horgásztatást nem csak a jegy eladására korlátozzuk. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy a horgásztanyák, panziók leadnak a hasznukból a vízkezelőnek, amiért az nem halászik a vízen."


Az ötletbörze kiértékelését teljes egászében az olvasóra bízzuk, és kérjük, ne habozzanak Rába módjára véleményüket megosztani velünk!