A cupák, vagy ahogy a vágóhidak kifolyóiban az azt gyűjtögető romák becézik: horgasfejű galandféreg a horgászvilág legkontrasztosabb szereplője. Esztétikusnak véletlenül sem mondható megjelenése, ugyanakkor mítoszgeneráló fogóssága miatt a csalétkek Kiszel Tündéjeként is szokták emlegetni. A kecsegére ördögi vonzerűvel bíró féreg eredetét 150 évig vitatták, a közelmúltban azonban fény derült a titokra.
A világ legépebben megmaradt gyűrűsféreg-kövületét találták meg egy amerikai egyetem kutatói Marokkóban. A fosszília csaknem félmilliárd éves, és felbecsülhetetlen értékét az adja, hogy lágy szövetei is teljesen épen megőrződtek, kiválóan tanulmányozhatóak.
A titokzatos kisállat „részleteiben” már számtalanszor előkerült (nevet is adtak neki: machaeridian- pancélos féreg), nem kis fejtörést okozva a komplettebb kőlenyomatokhoz szokott peleontológusoknak.
Néhányan a tüskésbőrűekhez sorolták, mások a puhatestűekhez, és voltak, akik az ízeltlábúak közé próbálták bepasszírozni a biológiai rendszertan terebélyes fáján.
Aztán idén januárban fordult az üledékes kőzetkocka, és kiderült, hogy érdemtelenül vették fel fizetésüket az apró páncélosokat tanulmányozó őslénykutatók: ez a lény ugyanis nem bogár, nem rák és nem is tengeri uborka, hanem egy huszonnégy karátos gyűrűsféreg, vagyis a mi cupákunk, a csalilegenda legelső őse.
http://www.sciencedaily.com/releases/2008/01/080109173812.htm
