"Aki nagyon sokat jár horgászbottal vízpartra, az előbb-utóbb vagy halat fog, vagy elverik a rapsicok, esetleg mindkettő." Sok évvel ezelőtt így jellemezte vízigolyóhéjban a kialakult helyzetet F.P., a Kis-Dunai horgászközélet egyik széles körben ismert, kultikus karaktere.

Nem a szeretet nélküli ivadékkorból visszamaradt kényszeres perfekcionizmustól és nem is a kiábrándultságtól vezérleve döntött úgy a Szálka, hogy tiszta vizet önt a bulvárstatisztika poharába, hanem mert a médiában közölt hallopási esetekhez képest a parton keringő rémtörténetek száma könyvelő-testvérek között is legalább egy nagyságrendnyi különbséget képvisel - persze utóbbi javára.

Őszinte leszek. Mielőtt felkerestem volna Busi Lászlót, a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság vezetőjét, éreztem némi szkepticizmust a vízparti bűnüldözés eredményességével kapcsolatban (bár az vesse rám az első orvhalászott harcsafilét, akinek még egyszer sem rendült meg a rend vízi őreibe vetett hite), de már az első mondatával jelezte, hogy mindez alaptalan volt:

„A hozzánk tartozó vizeken, amely a Tisza közel 600 kilométeres szakaszát és a Tisza-tavat jelenti, 21 tettenérést regisztráltunk tavaly, és minden esetben állatkínzás gyanújával indítottunk eljárást.”

Első hallásra a többségnek roppant furcsa lehet, hogy miért is „állatkínzásért” vonják felelősségre azt, aki lopja a halat, de a magyarázatból világosan kiderül, hogy ez a példa is a jól megszokott „magyar jogi abszurd” kategóriájának egyik fajtiszta képviselője:

„Aki a halat a Halászati Törvényben nem megengedett eszközzel próbálja zsákmányul ejteni, az e törvényben leírtakat megszegi ugyan, de csak 100 ezer Forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Viszont ezzel egyidejűleg vét a BTK állatkínzásról szóló passzusa ellen is, amely már elzárással büntethető.”

Busi úr rávilágított még egy másik jogi vonatkozású, szintén „magyaros” érdekességre:

<„A huszonegy eset mindegyike gereblyézés volt, mivel ezt tudjuk a legjobb hatásfokkal tetten érni. A villannyal történő illegális halászatot a törvény persze ugyanúgy büntetné, de az erre a célra épített eszköz birtoklását nem, még akkor sem, ha az történetesen a csónakban van. Vagyis a rapsic látványos mozdulatok nélkül, csöndben halászgathat a vízen, így lefülelni jóval nehezebb."

Keseregni azonban még korai volna, ugyanis az alezredes egy sor olyan újdonsággal szolgált, amely okot adhat az optimizmusra:

„Létrehoztunk egy új bűnügyi csoportot, melynek kizárólagos feladata a hallopással kapcsolatos nyomozás, és emellett beszereztünk új, az eddigieknél korszerűbb technikai eszközöket is: éjjellátó készüléket, hőkamerát, digitális képrögzítőket. A fejlesztésnek köszönhetően már idén elértük a tavalyi eredményünket, vagyis 21 esetben indítottunk eljárást törvénysértésért. Továbbá a tettenérésre törekvés mellett nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni az értékesítési lánc felgöngyölítésére, együttműködve az Adóhivatallal, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel és az állatvédőkkel.”

Mivel általános vélekedés, hogy a vadvizek partján a halőri ellenőrzés olyan ritka, mint a másodlagos süllőívás, a Szálka nem tudott ellenállni a kísértésnek, és erre is rákérdezett:

„Tavaly 746 feljelentést tettek rendőreink, lefedve gyakorlatilag a Halászati Törvényben megfogalmazott teljes 'tiltott palettát'. Rájuk pénzbírság vár.”

Nos, lehet, hogy a közigazgatási államtitkár és a PÍ-vízkészítő mellé az orvhalász is felkerül a kiveszett sikerszakmák lajstromára?