Valamikor a 80-as évek elején, egy nyári délután Tiszakóródnál, a Nagyszüleimnél nyaralva úgy döntöttem, lenézek a Nagytiszára , és horgászom egyet. Az elképzelést tett követte, hamarosan ott találtam magam a legnagyobb békében, amit valaha megérezhettem, a folyóparton. Szemben , Ukrajnából, ahol akkoriban még a szántó traktort is mozgó bokornak álcáztak, a Borzsa torkolatnál megjelent egy ember. Sosem láttam még "túlfelőlit", ő volt az első. Horgászember volt, és hamarosan észrevett. Intettünk egymásnak, majd mindenki a maga dolgával törődött. Csendes délután volt. A béke odaköltözött a Kóródi palajra, még a fűzfacinkék is nekem énekelve barátjukká fogadtak, majd egyszer a csendet megtörte a túlparti ének...
Hej halászok, halászok,
merre mén a hajótok?...
Törökkanizsa felé
Viszi a víz lelfelé....
És folytatta legalább 8 verszakon át... Sem előtte, sem utánna nem hallottam ezt a dalt ilyen hosszan énekelni.
Talán senki sem gondolta, hogy olyan agresszió érheti ezt a vizet, ami nem tekint semmire értékként az arany aktuálpiaci árán kívül (ami egyébiránt évek óta rendületlenül növekszik). (Itt jegyeznén meg, nehogy azt higgye valaki, hogy itt a Wesztbalkánon még jópár évig ha kell, nem lesz Verespataki levezető csatorna megjelöléssel a tervdokumentációban bármikor Aranymosó cég, Aurul, Fradi, MTK, vagy Felcsút Corporation néven.) Nézzük, a 2000 Jan 31.-ei ciánszennyezés lefolyásának hivatalos, sallangmentes töténetét:
Az első hivatalos, írásbeli román információ a vízszennyezésről 2000. január 31-én este 6 óra 20 perckor érkezett a Felső-Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőségre. A felügyelőség működési területén a Szamoson 3 (Csenger, Tunyogmatolcs, Olcsvaapáti), a Tiszán összesen 6 ponton történt a mintavételezés (Vásárosnamény, Lónya, Záhony, Tuzsér, Dombrád, Tiszabercel). A Szamos magyar szakasza a szennyezés idején teljes egészében jéggel borított volt, csak a torkolatnál és Lónya térségében volt szabad víz. A szennyeződés Magyarországra február 1-én, 15 órakor ért. A csúcskoncentráció 20.30-kor elérte a 32,6 mg/l-t. A szennyező hullám Tunyogmatolcsnál február 2-án 30 mg/l-es értékkel tetőzött és délutánra elérte Olcsvaapáti térségét is. Az itt mért legmagasabb koncentráció értéke 22,5 mg/l volt. Késő délután már a torkolat környéki Tisza szakaszon is ki lehetett mutatni cianidot. Lényeges változás, hogy a Tisza hígító hatása következtében a csúcskoncentrációk némileg csökkentek és ezzel együtt a szennyezés időbeni elhúzódása is bekövetkezett. A Lónyánál mért legmagasabb koncentráció 3-án 12.00-kor 13,5 mg/l volt. A folyón lefelé haladva tovább csökkent a cianid koncentráció, Tuzsérnál február 4-én 14.00-kor 6,0 mg/l, Dombrádnál 12.00-kor 9,5 mg/l, Tiszabercelnél ugyanaznap 19.30-kor 1,3 mg/l. A felügyelőség illetékességi területét a szennycsóva február 6-án hagyta el. Az anyagmérleg szerint a területre érkezett összes cianid mennyisége 130-175 t-ra volt becsülhető. A Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség vizsgálatainak eredményei alapján megállapítható, hogy a cianiddal szennyezett folyószakaszon a vizek mikroszkópikus élővilága jelentősen károsodott. A pusztulás mértéke a Szamoson február 2-án és 3-án a 100%-ot is elérte; ekkor élő planktonszervezetek jelenlétét nem lehetett kimutatni.
Ugornyán nyaralva sokszor láttam, mi érkezik a Szamosból. A bőrgyárak szennye sokszor festette barnára a vizet. Volt, hogy úszás közben érezni lehetett bőrünkön a sót. Sohasem értettem,hogy merik ezt megcsinálni... De nézzük lejjebb mi történt....
100%-os volt a pusztulás a Szamos csengeri szelvényében február 2-án 10.00 és 18.35 óra közötti időszakban. Tunyogmatolcsnál 10.00 és 14.30 között, Olcsvaapátinál február 2-án 14.00 és február 3-án 9.15 óra között volt észlelhető teljes pusztulás, követve a szennyezőhullám levonulását. A felügyelőség által a szennyezés időszakában végzett hidrobiológiai vizsgálatok a következő eredményeket mutatták. Az alga egyedszám, amelyben jórészt kovaalgák (Bacillariophycae) szerepeltek nagyobb számban a szennyezés előtti 1-1,5 millió egyed/l-es értékhez képest a cianid koncentráció fokozatos növekedésével (kb. 0,5 mg/l-tól) 30-50 %-kal csökkent. Feltűnő, hogy a kovaalgák (Bacillariophycae) a szennyezésre kevésbé voltak érzékenyek, mint a zöld algák (Chlorophyta) és a heterotróf ostoros algák (Euglenophyta), amelyek teljes mértéken eltűntek a szennyezett víztestből. A planktonikus állati szervezetek közül az egysejtűek (Ciliata), valamint a kisrákok (Cladocera, Copepoda) igen érzékenyen reagáltak, a szennyezés következtében a szakaszon teljes állományuk elpusztult. Ezen a szakaszon is folyamatosan végeztek ökotoxikológiai vizsgálatokat, amelyek a felső szakaszon tapasztaltakhoz hasonló eredményt adtak. A jégmentesség miatt az ezen a szakaszon megjelenő haltetemek tömeges halpusztulást mutattak. A halhullák összegyűjtésére Tokaj alatt uszályos mederelzárás létesült. A szakaszon kifogott haltetemek mennyisége összesen 13 t volt, ez azonban az összes mennyiségnek csak töredékét jelenthette, hiszen ezzel a módszerrel csak a nagytestű halak összegyűjtése volt lehetséges. Ezen túlmenően a dögök egy jelentős része lent maradt az iszapban, illetve csak az alsóbb szakaszon jelent meg. Ezt megerősítették a mederben húzóhálóval végzett vizsgálatok, de a tiszalöki erőműnél kora nyáron végzett tisztító munkálatok során a fenékről felszabaduló tetemek is ezt támasztják alá.
Úgy hittük a puszítás megállíthatatlan. A Tokaji tisza hídról zokogó cimborák, a Szolnokiak, mindenki. Azt gondolom, a vízügyi hatóságok mindent megtettek a katasztrófa következményeinek enyhítése érdekében...
A kiskörei víztározóban több millió m3 vizet tartottak vissza a szennyezés megérkezése előtt, így ennek segítségével tovább tudták hígítani a szennyeződést. A másik fontos eredmény az volt, hogy a megemelt vízszint nem engedte kijutni a főmederből a szennyezett vizet s így a Tisza-tó élővilága csak kisebb mértékben, az adatok tanúsága szerint 3-5%-ban károsodott.Jelentős munkálatokat végeztek Szolnok ivóvizének tisztántartása érdekében, aminek következtében a szennyezés ideje alatt is megfelelő minőségű ivóvizet lehetett biztosítani a város lakossága számára. Mindemellett a 2 mg/l cianid koncentrációjú időszakban (február 9. 01.00-08.00 között) a Tiszából a Katasztrófa Elhárítási Operatív Bizottság utasítása alapján nem vettek vizet.
A szennyezés levonulásának végén. Konklúzió helyett:
Figyelemre méltó, hogy az ökotoxikológiai teszt még a Tisza legalsó szakaszának vizsgálata során is teljes pusztulást mutatott mind a hal, mind a kisrák teszt szervezetekben a csúcskoncentrációk ideje alatt. A mérgezőhullám levonulása utáni időszakban végzett mindegyik teszt eredménye negatív volt.
A Tisza történek eddigi legdrámaibb agressziója ekkor végetért. A következő hetekben-hónapokban tapasztalták a Tisza mellett élők, a Tisza mégis élni akar. Mára kiderült, a halállomány ugyan kismértékben lejjeb költözött, de él, és köszöni jólvan. A Tiszavirág rajzik. Nem kis szálka a szemünkben a pusztitáskori képsorozat, ami szinte kizárólag busákat mutat. Ők egy hosszabb távú, fél évszázada divatos, a "természetet az ember szolgálatába" eszme következtében fellépő ökológiai katasztrófa hírmondói.
A Tisza él. A régi önmagához képest nagybeteg ugyan (és itt nem A ciánmérgezés előtti állapotokat tekintsük egészségesnek) de így betegen is gyönyörű.
Örökké szeretni fogom.
