A horgászat Euklidészi megközelítésű axiómái közül (ha léteznének ilyenek) az első valószínűleg ez lenne:

A világ bármely horgászfelszerelése tartalmaz legalább 1 horgot.

A horgászfelszerelésnek igen nagy valószínűséggel része még zsinór is, ezután jönnek a sallangok: súlyok, úszók, orsók, botok, műcsalik, erőgumik, rod-podok, bojlisszék ágyak, halradarok, horgászjachtok, stb. A felsorolás a végtelenhez konvergál. 

A horog költségelemzési oldalról a felszerelés bekerülési értékének (itt jöhet be a  harmadolási szabály, azaz családos közegben a felszerelés értékének a körülbelül harmadát valljuk be, lefelé kerekítve) kicsiny hányada, talán ezért találkozhatunk sokkal több 7 csapágyas orsóteszttel, mint horgokat vizsgáló írással. 

A gyártók által nyújtott választék méretben és formai kialakításban  elsőrangú, akárcsak bő 100 évvel ezelőtt, amiről a Blog szerkesztősége által nagyra tartott Herman Ottó eképp vélekedett:

" ... a mit azért állíthatunk, hogy manapság a gyáripar milliószámra szórja szerte kitünő aczélhorgait, melyek valóságos potomáron kaphatók és mégsem bírják kiszorítani az ősi formákat. Ez a ragaszkodás legtöbbször tudatos s a Berettyó horgászó magyarja, ki tiszta bronszkori alakú, sima horoggal halászott, határozottan vitatta, hogy "jobban pedzi a halat, mint a bolti szerszám"..."

 A manapság is legnépszerűbb horogformákat valóban ismerték már a bronzkorban. A horgok sokféleképp osztályozhatók akár méretük, hegyük, száruk kiképzése alapján, vagy például ívük szerint:

"Alább azt is látni fogjuk, hogy hajlás tekintetében a horgok már régi időtől fogva két irányban fejlődtek, t. i. mély hajlás mellett, oldalt kifelé való pedzéssel és sekélyebb hajlás mellett előre való pedzéssel, vagyis a mai Kirby és Limerick alakban."  

 A legutóbbi időkben a halszáj kímélése okán egyre népszerűvé váló, a technika új vívmányának tartott szakáll nélküli horogról így nyilatkozik 1887-ben az utolsó Magyar polihisztor (terjedelmi okokból kép nélkül, pedig a mester maga illusztrálta remekműveit gyönyörű ábrákkal.):

"Az előbbi beválik a magyar kovácsok készítette harcsahorog ősének; az utóbbi, egyedül az anyag kivételével, szakasztott mássa a Berettyó mentén dívó szaka nélkül való horognak, mely rendesen a czigány kovácsot vallja mesterének."

 

 Sorolhatnám még a történelmi adalékokat, de leszögezhetjük, horgok ügyében a vaskorszak beköszönte óta a legfontosabb változás, hogy kémiai úton élezik őket, és nejlontasakban árulják.

Az eredményes halfogásban talán a legmeghatározóbb a használt horogméret. Ezt kell összehangolni a fellelhető hal várható méretével. (Ha tovább finomítjuk a dolgot, a következő feladat a halszájhoz (méret, keménység, stb, de semmiképp sem a szín...) illő horogforma megtalálása.) 

A horgok méretére számozásuk utal, minél nagyobb szám tartozik a horoghoz, az annál kisebb. (Nagyméretű horgoknál változik a szisztéma, ott X/0 a jelölés, és minél nagyobb szám X, a horog mérete is növekszik.) Persze két egyforma horogszámozás véletlen sem jelent két egyforma horogméretet, (ez nem az SI mértékegységrendszer) csak nagyvonalakban tájékoztat a horognagyságról. Ahogy egyik horgászlista társunk, ZEN mondja, "nem a méret számít, hanem hogy mekkora".  Mégis, ha a horgász ismeretlen terepen el akarja kerülni a fájdalmas zakót, jól teszi, ha egy kb. 16-os méretű horgot választ 0.10-0.12 mm átmérőjű zsinóron kezdésnek.

A 16-os horog  -és itt nagyban dominál a halfogási módszer (finomszerelékes  technikáknál inkább a 18-20-as, egy nehéz fenekezésnél bőven 12-es a méret, folyón legalább egy számmal nagyobbat javasolnék) alkalmas ismeretlen, vagy halszegény, esetleg éppen téli vizeken a fentebb emlitett vastagságú zsinórral, és természetes csalival kombinálva az 1dekás snecitől akár a több kilós nagyságú békés halig a fehérhalnép megfogására.

Bátran kockáztassuk esetlegesen életünk halának elszalasztását (nagyon ritkán jön, tipikusan életünkben egyszer. Ez akár lehetne új axióma is...) a hétköznapi horgászatok sikeréért. 

A 16-os horog használata persze önmagában nem elégséges feltétel a sikerhez. A horgásszakirodalom, akárcsak a keleti vallások ismeri a "harmónia" fogalmát, amit az előbbi a horgászfelszerelés minden darabjának összehangolását érti egy adott célhoz.  Szakíróink , amikor épp nem valamilyen terméket reklámoznak, zseniális cikkeket publikáltak már a harmónikus szerelékről, mi is érezzük a témában a lehetőséget, most azonban a figyelem felkeltése volt a cél. A horgászfelszerelés legfontosabb eleme a horog (és az azon felkínált csali). Mégha ezredannyiba kerül is, mint a felszerelés többi része...

Búcsúzóul tisztelegve a Nagy író előtt , eképp zárnám gondolataimat:

Az árvaszúnyognak lárvájával férgelt 16-os horgunk, légyen az a Komáromiak által használt forma, minek aczélját a gyáripar Gamakatsu 1050-nek hívatja, vagy kosztosnak a Góbé szerzámát, a Drennan "fine maggot"-ot kötözhetjük a vékony patonyra, bizton számithatunk, hogy megpedzi azt nemcsak a lóga, a kele, vagy a baszárkeszeg, hanem a jó lapondár és az öreg czigányhal is....