A hóvirág az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozik. Egyike legkorábban virágzó növényeinknek.
"Hóvirág nyit az erdőben, fehér, mint a lelkem
A napsugár arany fénye simogat, ölelget,
Rácsókolja a melegét minden kisvirágra"
Magyar nóta (nem vicc, itt találtam: http://zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=26270 )
Igazi tavasz volt ma. Yozuri Bélát idézném, aki ilyen napokon szokta mondani: „két kézzel alig bírom lenyomni a farkamat…”
Azt hittem maradt csontim a csomagtartóban de csak a tóparton derült ki, hogy mind bebábozódott. Szerencsére maradt pár szál giliszta.
Huszonhat éve egy járási fő okos rúgja rám az ajtót, nőnapon. Gyere, mert nem férünk el egy kocsiban, te vezeted a másikat. Hét csaj dolgozott az osztályán. Ne kérdezz, gyere utánunk. Megyek persze a három rondábbikkal. Valahova ide hoz ki, ahol most próbálok horgászni. Hosszú volt a tél, akkor nem volt ilyen idő, mint ma. Viszont szintén hóvirág ameddig a szem ellát. Kiszáll, próbálja a pocak alá begyűrni az inget, szedjetek magatoknak, szól a hölgyekre. Ők vihogva hajladoznak nekem ég a pofám helyette is. Azóta nem jártam erre.
A hely már nem vadregényes, hanem olyan tipp-topp kiránduló izé nagyon rendezett utakkal. Nem is értem hogy maradhatott meg a hóvirág mező.
A nagyfokú kreativitás és a meggyőződés - úgy szakmailag, mint emberileg – horogra csalt néhány kárászt meg egy Koi pontyot. Ekker Józsi hív közben, hogy mondjak valami jót. Csak mikor leteszem jut eszembe a rengeteg hóvirág. Kár.
