Masaru Emoto: A víz rejtett bölcsessége
Tulajdonképpen a szerzőt az agykontroll meg a vizprogramozás –kényszerből- de lenyűgözte annyira, hogy azóta is lelkes alkalmazója. Viszont a jelzett könyvben azt találta, hogy a japán tudós, Masaru Emoto most bebizonyította, hogy a gondolatok, a zene és az ima vízre gyakorolt hatása láthatóvá tehető. Majd izgatott éjszakai forgolódás után és naphosszat tartó tépelődést követően most retteg. Hiszen akkor a szatmárcsekei palajon tavaly novemberben a hallista környezetszennyezett !
Ezt jóváteendő a szólisták Dferi, Yozuri Béla és Hori most szervezik, hogy a világhírű amerikai zongoraművész, Murray Perahia legalább egy rövid Chopin darabbal tegye jóvá. Indoklás a hajtás után.
A tudósok felfedezték, hogy a víz nem csak kémiailag igazolható anyagokat tartalmaz, hanem mindenféle egyéb információkat is, amelyekkel érintkezésbe kerül. A víznek olyan tartós az emlékezete, mint egy elefánté. Ez pedig azt jelenti, hogy képes mindenféle jellegű információt meghatározott frekvenciamintán tárolni, és ezt más rendszerekre – például az élő szervezetre – átvinni.
Mindeddig csak a homeopátia bizonyítékaiból tudtuk, hogy a víz képes információt tárolni. Emoto azonban új módszerrel kezdte vizsgálni a víznek ezt a képességét. Egy új eszközt használ, a mágneses rezonanciaanalizáló (MRA) készüléket, amely láthatóvá teszi az emberi szem számára a vizsgált anyagokban rejlő energiákat. Eljárásának segítségével az anyagi és a nem anyagi jelenségek – gondolatok, szavak, zene, globális események – vízre gyakorolt hatása egyaránt megjeleníthető.
A japán tudós, Masaru Emoto most azt bizonyította be, hogy a gondolatok, a zene és az ima vízre gyakorolt hatása láthatóvá tehető. A tudós munkája kezdete óta tudja, hogy a víz az élet forrása. Ha a víz elszennyeződik, megszűnik az élet, ezért meg kell akadályozni ezt a súlyos környezeti ártalmat.
Minden egyes gondolatnak megvan a maga frekvenciája, egy adott hullámhossz, pozitív vagy negatív, örömteli és építő, kellemetlen és romboló. Ezt a hullámhosszt a másik ember rezonanciaként vagy disszonanciaként érzékeli, kellemesként vagy zavaróként. Ha a gondolatok és a szavak ilyen erős teremtő-alakító erővel bírnak, ha minden láthatatlan frekvencia ilyen szembetűnő változásokat idéz elő, ahogyan Masaru Emoto igazolta, akkor természetszerűleg felmerül a kérdés: Milyen hatást gyakorol az ember a környezetére óvatlanul kiejtett szavaival?
