Isaac van Duynen
Halcsendélet
Olaj, vászon, 58 x 72 cm
Jelezve és datálva jobbra lent: Ivan Duynen 1673
Szépművészeti Múzeum, Budapest
Ltsz.: 3826
Vétel J. Goudstikker amszterdami műkereskedőtől, 1908.

Vajon eszébe jutna napjaink horgászának, halászának, vagy a Szálka-blog bármelyik olvasójának, hogy a kifogott zsákmányt szinte mértani precizitással bevagdossa, látványos kompozícióba rendezze és netalán még le is fényképezze az örökkévalóság számára? A dordrechti születésű, de főként Hágában dolgozó Isaac van Duynentől (1628-1680) nem állt távol ez a mentalitás, persze ecsettel a kezében. Kiváló érzékkel helyezte el a képsíkkal párhuzamos asztallapon, illetve egy arra tett fonott kosárban a különböző vízi állatokat: egy tőkehalat, egy nagy homárt, egy dekoratívan szétnyíló haltestet, kisebb halakat (pl. morgóhal?), egy osztrigát és két kagylót. A halcsendélet műfajában Abraham van Beyeren (lsd. Szálka.blog 2008. 02. 12.) követője, de példaképének ezüstösen csillogó színharmóniájával és finom, nagyvonalú festőiségével ellentétben Duynen előadásmódja kissé nyersebb, szárazabb, részletezőbb. Határozott kontúrok, élénk színezés, rusztikus, markáns hatás jellemzi. A néző számára láthatatlan, erős fényforrás a kompozíció bal alsó sarkát világítja meg a legerősebben, majd onnan áramlik tovább egyre gyengébben a jobb felső sarokig. Az erős szín- és fény-árnyék kontrasztok kiválóan érvényesülnek a semleges szürke háttér előtt. Bár a téma meglehetősen abszurd, ebben a megközelítésben inkább a látvány dekorativitása érvényesül. Az élettelen, véres halak nyersen naturalista ábrázolása a „memento mori” („emlékezz a halálra”) gondolatát sugallja. Gosztola Annamária