Pillanatképek a világ egyik legszebb országából. Ezt az alcímet adta Ekker Józsi barátunk alábbi írásának, amit pár átküldött kubai portrém után készített. A Szálka kubai tudósítója mélyen meghatódott, hogy képei gondolatébresztőek, és örömmel veszi, hogy immár újabb szerzőtárs is csatlakozott a vízparti kommunizmus országait ismertető tudósítók kicsiny táborához.

Kicsit eklektikus a búcsúszó, hamarosan jelentkezünk; No pasarán, viva los Raspa!

José El Hijo Del Caballo Blanco

  

Raúl Cortes de Esteban Santa Lucia inge ne tévesszen meg senkit, valaha zászlóvörös lehetett, sajnos egy háromhetes, mikrobrigádba vezényelt önkéntes munka miatt véletlenül az áztatóvízben maradt otthon, és ilyen divatos hallokittys színűre fakult.
Időnként a városi munkásokat, alkalmazottakat kivezénylik a munkaerőhiányos vidékekre, szezonnak megfelelően szedik a dohányt, vágják a cukornádat, vagy halásznak a tengeren. Ez teljesen önkéntes, aki nem akar menni, nem muszáj, mégis mindenki akar.
Raúl nagyon szereti ezt az inget, sűrűn hordja, de mindig makulátlanul tiszta, mint hóna alá szorított vászontáska. A táska egy heti feketebab és barnarizs fejadagját rejti, most vette át a kerületi elosztóban, 200 gramm zsírral és 100 gramm cukorral.











Comandante Miguel Morales de la Sierra, nyugdíjas vadászpilóta futott össze Santiago de Cuba egyik hivatala előtt régi polgári iskolai osztályfőnökével, compagnero Rafael Pablo Hernandez nyugalmazott tanárral.
Őszintén örülnek és csodálkoznak, hogy mennyi nyugdíjat kap a másik. Lám-lám az egykori vadászpilóta gond nélkül fenn tud tartani egy nagyon ritka veterán motorkerékpárt, ami Riga és Verhovina külső jegyeket egyszerre mutat, igaz, a gyertyapipa és a gumiköpeny kicsit elfogyott, de semmi baj, csak egészség legyen. Fidel megmondta érthetően, mikor Allende utoljára Havannában járt, megmondta a hatórás beszédben, hogy lesz még jobb is.











"The day after", mondhatnánk a kép láttán, melyen megfáradt közalkalmazott sétál haza, egy szebb jövő és fél kortyilla rum reményében. Ám companero Felix Soria de Gutiérrez számára még messze nem ért véget a nap, nehéz táskájában és homloka mögött rengeteg adatot cipel, amiből beszámolót kell összeállítania a következő kongresszust előkészítő társadalmi vitát megelőző holnapi értekezlet délelőtti napirendjére. Ez a vitaanyag nem lehet több ötven oldalnál, de kevesebb sem.
Éppen nagyobbik fia jár az eszében, akit nem vettek föl a forradalmárképző akadémia nappali tagozatára, levelezőn lesz kénytelen elvégezni, sajnos így a karrierje lelassulhat. Hátul forradalmi tanulók élcsapata, nemzeti színekbe öltözve, türelmesen várva valamire.