Megérkezésének 75. évfordulóját ünnepli Granddad (Nagyapa), a chicagoi John G. Shedd Aquarium ausztrál import tüdőshala. Pontos kora ismeretlen, de amikor átgőzhajózott Sydney-ből az 1933-as világkiállításra Chicagoba, már legalább ötéves volt, esetleg tíz.
Granddad a világ legnyugisabb hala, egész nap a medence alján bámul Csank János-szerű fickós mosolyával, és még a farkát orálisan egzecíroztató teknősbéka-lakótársaira se förmed rá. Pedig a kenguruföldi pikkelyes kőkemény ragadozó, napi háromszor-négyszer kap fagyasztott halat és rákot, de kötözősalátát is fogyaszt nagyritkán, amolyan úri passzióból, mint ahogy a medve is belerág néha a málnabokorba.
A húsevő-habitus azonban csak kirakati színjáték - gondozói észrevették, hogy időről-időre besomfordál akváriuma legeldugottabb zugába, és ott édesburgonya-chipszet majszolgat, majd zugnassolása befejeztével újra felteszi a "tápláléklánc csúcsa" álalrcot, és sármosan belenéz az érte ájulásig rajongó tinilányok szemébe.
Nem tudni pontosan, hogy Granddad idős-e vagy se. Úgy általánosságban is kijelenthető, hogy a tudósok csikóhalpikulát sem tudnak az ausztrál jövevényről azon kívül, hogy bőrének mintája és színezete egy amatőr autószerelő-műhelyben rendszeresített lengyelpiacos pokróchoz hasonlít, és hogy van valami csökevényes tüdeje, amelynek következtében félóránként felemelkedik a víz tetejére pippantani egyet a légköri oxigénből.
Akár öreg, akár nem, a termetes jószág bizonyítottan a világ legöregebb akváriumlakója és Illinois állam metropoliszának abszolut kedvence. Gondozói most nagyszabású partit rendeznek neki, hogy méltóképpen ünnepelhessék a ritka jubileumot.
www.dailyherald.com