Mivé fajulhat egy ártalmatlannak tűnő baráti peca, ha a horgász lelke mélyén még csalizás közben sem biztos benne, nem lett volna-e jobb csukázás helyett danceclubba menni...
A konvenciótáncokat látszólag szívből megvető és legendásan jófej hírében álló Rátgéber László minden esetre olyan hitelesen hozza az első közösségi horgászata miatt izguló, beszpídezett kosárlabdaedző szartalicskázócsizmás-álharlekinruhás figuráját, hogy elhisszük: neki mindegy.
Persze nem kell sokat várnia, hogy a horgászetikett által ráerőszakolt jómagaviselet-béklyójából kihámozódó (és a Szily Lacit saját pályáján nemrégiben hétésfeles süllővel porig alázó) Lovasi András is pályára állítsa rakoncátlankodni vágyó testrészeit.
Aztán lassan a zenekar legkonszolidáltabb mintahorgásza is beadja derekát a fülbemászó dancehall-disco hivogató basszusszavának, és csúcsrajáratódik az orsós buli az orfűi fövenyen.
Prudens őszi ragdozóhalas csapatépítő tréning-érzés, tökéletes videósproduktum, zseniális zene, elragadó fantáziaömlés, és a végén előkerül egy poliuretán hableány is.
