A víznek van ma úgynevezett világnapja.

Nem vagyunk ENSZ-rajongók, rajongjon érte Milosevics meg Szadam Huszein, de a víz világnapja annyira elevenünkbe talál, hogy ilyenkor mégis.

Itt van a Védegylet állásfoglalása, ami nagyon szimpatikusan kezdődik:

"Az elmúlt kétszáz évben vizes élőhelyeink javát tönkretettük. A globális éghajlatváltozás miatt jövőnk egyik alapkérdése, hogy talpra állítjuk-e hazánk természetes vízrendszerét." És még szimpatikusabban folytatódik: " A víz és a víz helyi körforgását biztosító növényzet kiemelkedően fontos a klíma szabályozásában, az árvízek és aszályok megelőzésében és a beérkező vizek hasznosításában is. Az erdők, ligetek, fasorok párologtatással, árnyékolással, napenergia-tárolással védenek a túlmelegedéstől; a víz a felszínen, a növényzetben és a légkörben pedig további kiegyensúlyozó hatást is kifejt. Az elmúlt két évszázadban hazánkban azonban a szántóföldi termelés érdekében a vizes élőhelyek döntő részét kiszárították, a természetes rendszereket felszámolták vagy végletesen átalakították. Emiatt alacsonyabb lett a talajvíz szintje, özönvízszerű esők jelentek meg és egyre pusztítóbbak mind az áradások, mind a száraz periódusok - a vizes körforgások rendszere velünk együtt vesztésre áll."

Ennél a résznél már könnyeztünk is egy kicsit:

"A vízgyűjtőkről (a tenger felé) feleslegesen elfolyó víz mennyisége ugyanakkor csökkenthető, ha lefolyóvá változtatott vízfolyásainkat regeneráljuk, vízparti, ártéri erdeinket, ligeteinket megőrizzük, vagy életre keltjük."

 

És így tovább. Igen, mondjuk már ki végre, hogy a Vásárhelyi-féle koncepció, úgy ahogy van, baromság volt. (Eképpen a Vásárhelyi-terv is baromság, nyilván.) Most ne jöjjenek azzal, hogy úszott volna az egész Alföld: nem úszott volna, mint ahogy évszázadokon át nem úszott, épp a gátak és az emberi beavatkozás miatt kezdett úszni.

Manapság pedig már semmi szükség a tízezerhektárszámra gazosodó, elszikesedett szántóföldekre, nyugodtan lehetne újra levegőhöz engedni a folyókat, a vizes élővilágot.  Ki, a gátakon túlra. Egyre magasabb és magasabb gátakkal csak azt érjük el, hogy tovább sivatagosodunk, és egyre pusztítóbb árvizek rohannak át rajtunk.

Magyarország sajátos és egyedi élővilága elsősorban a két nagy folyó ártereiben nyüzsgött. Mentsük meg, ami még menthető- Teremtsük újra, ami újrateremthető!

Igazságot a jászkeszegnek!

Fok-gaz-dál-ko-dást! Fok-gaz-dál-ko-dást! Most!