Ha az ember elhagyja Tahitótfalut, nemsokára jön a híres S-kanyar a lovardával (kicsit
beljebb az erdőben van egy bűbájos, apró, halszegény kilós tó), és a Tüzéppel, aztán
kezdődik a több mint 2 kilométeres bogdányi egyenes, szinte az egyetlen hely a Kanyarban, ahol előzni lehet. A Duna itt jó kilométerre folyik, az útmenti fasor és a parti
galériaerdő között földek terülnek el. Ha átvágunk a szántók és kukoricaföldek között,
teljesen embermentes, hosszú lábú vízimadárban és kóbor lovasban viszont igen
gazdag zátonyvilágot találunk. A több kilométeres, olyan tíz méter magas, dús lombú
fákból álló országútmenti fasor arról híres, hogy telente minden másodikról egy-egy
egerész- vagy gatyás ölyv figyeli a barázdák közt cincogó politológusokat. Ma, a csajom szüleihez menet mit látok: mindez múlt időbe került. A kivételesen bölcs emberekből álló helyi önkormányzat ugyanis kivágatta az összes fát.
A pusztítás elképesztő, a letartolt törzsek és ágak még a helyszínen száradnak, a 11-es út mellett. Hirtelen annyit tudtam kideríteni, hogy az épülő bicikliút miatt csinálták. Egyelőre nem találok szavakat, aki tud részleteket, írja meg ide, az indexes poltika rovatot megkértem, túrjanak utána, mi is történt pontosan. A táj ettől az finom változástól hogy, hogy nem, gyökeresen átalakult, a marsbéli hangulat irányába.