A vedlett fal árnyékában komoly szellemi erők gyűltek össze, hogy megbeszéljék a családi vacsorát, egy ananász és három-négy paradicsom fogja a menü gerincét alkotni, ez már biztos. Castro alattvalói nem csinálnak kultuszt az evésből, a gasztronómia nem különösebben köti le őket, hírből sem ismerik a bulimia és anorexia fogalmát. Éppen azt, és annyit esznek, amit tudnak szerezni, kevés a kórósan elhízott ember az egész szigeten. A szegényes élelmiszer ellátást ellensúlyozza sok ingyenes propaganda felirat, az érett  chanel-magenta színű homlokzatra is sikerült egyet pingálni. Valószínűleg valamilyen tömegszervezetet éltet a szöveg, amit csekély spanyol tudásommal nem sikerült megfejtenem, sajnos.

Következő fotónk is pályázhatna akár az ötmillió forintos kérdésre egy autós kvízműsorban. Elsőre egy Ford Tudor, talán Studebaker, esetleg egy Sunbeam is eszünkbe juthat, nyerne is a Ford, ha nem applikált volna a gyári felirat helyére a pimpelő dizájner egy moszkvics emblémát, az összes nemzeti színekkel. Maradjunk azért a Fordnál, és tépelődjünk inkább azon, mit keres a négy sárvédőn keresőlámpának is beillő pótindexlámpa, aztán persze leesik a tantusz, hogy egy 1949. évjáratú autón még nem volt irányjelző, ezt sikerült pótolni, nagyjából. Felhívom az ínyencek figyelmét a szélterelő kiegészítőkre, amelyekkel a klíma berendezés hiányát ellensúlyozzák, és akár esőben is lehet nyitott ablakkal utazni. Nálunk ilyen csak a Suzukin terjedt el és saját Citroenem is visel hasonlót. Az öreg Ford mögött a kisüzemi körülmények között gyártott utánfutó enged következtetni arra, hogy teherautónak is használhatták a veterán autót, a Ford konszern örök dicsőségére.

Valami gyönyörű, ahogy a délutáni nap megvilágítja a belvárosi épület frissen festett falait, szépek a színek, a takart épület tetőhéjazatának árnyéka rávetül a járókelőkre, és lábazati mintát rajzol a falra. A kolostorfedés sinus-árnyéka majdnem elveszi a figyelmünket a szituációról, amint egy latin caballero messziről köszönti hódolattal a szemből érkező donnát, aki hangos "Hola" kifejezéssel határozottan, de  udvariasan  kitér a  további udvarlás elől. További érdekessége a jelenetnek, hogy egyik szereplő sem visel  szatyrot, ez itt ritkaság. Mindenki tart magánál többnyire valamilyen táskát, mert bármikor belefuthat egy olyan sorba, aminek a végén valamilyen bolt van, ahol éppen árut osztanak.