Pillanatképek

Három, már nem fiatal férfi, küszöbön tanyázva. Figyelmük közös, nem túl távoli pontra irányul. Mindhárman tősgyökeres Havanna lakók. Ketten mintha tapsolnának, a harmadik bölcsen szorít magához egy robotgépes dobozt. Találjuk ki, mire összpontosítanak:
1. A szemben lévő hivatal ablakában lévő tévén nézik a Romero-Herrera középsúlyú box meccset, amit a Cubavision csatorna közvetít.
2. Ha nem box, csakis baseball mérkőzés köti le őket.
3. Ha nem sport, akkor propaganda műsor, a tizenegyedik négyéves terv célkitűzéseinek teljesítéséről (ez nem nagyon valószínű).
4. Ha nem tévéműsor, marad senorita Martinez, akit ruhateregetés közben bámulnak, osztatlan közös figyelemmel.
Hétköznapi, de hatásos fotók, tovasuhanó, vagy monoton ballagó gyalogosokról, kiknek kezében talán nehéz szatyrok lehetnek.  Töröm a fejem, de turistákon kívül nem nagyon láttam senkinél nehéz csomagot. Szatyor, táska, kosár persze minden kubainál van általában, de ritkán van tele, nem dagad tőlük ki a szikár karokon az ér.



Az üres, szinte kihalt piac tartószerkezete és hullámpala fedése klasszikus népi demokráciára emlékeztető stílus, mintha nálunk készült volna. Vegyük észre az organikus építészet és a környezet iránti tisztelet jelét, a tetőszerkezeten áttörő, szabad égbe nyomuló platán akár a szabadság jelképe is lehetne.
Optimista kubai srác, "Jose Marti úttörő".  Nemzeti szín az egyenruhája, kék kendő a nyakban, hófehér ing, veres sort. Az övében lévő fázisceruza és a karján lévő táska nem része az egyen öltözetnek, sem a kezében lévő toll. Ha eszembe jut, milyen büszkén feszítettem annak idején az úttörő egyenruhámban, piros kendővel, amire az őrsünk neve volt hímezve, vállamról piros fonott zsinór lógott, a végén ingzsebbe dugott síppal, a derékszíjamon bebújtatós csattal, amin színesre festett tábortűz volt, nos, megértem, hogy vidám a legény.
Nem idegesíti, hogy Raúl lassacskán kiadja koncesszióba a mobiltelefon frekvenciákat, és hirtelen nyolc mobilmulti is élénken pályázik a forradalmi vonalakra, megjelentek a televíziós távközlési cégek is, hamarosan nagyot robban a kubai telekommunikációs piac. Ezzel együtt az információ is szabadabb lesz, jelenleg csak kevés polgár tud egyszerre telefonálni, mobillal még kevesebb. Tévéműsor van öt is, de ebből egy a nemzeti adó, kettő oktatási jellegű, kettő pedig csak a propagandát szolgálja, a szállodák zártláncú hálózatán, vagy kábelen. Az új tévés multik Kubában is a reklámból akarnak megélni, tehát viszik magukkal az áruikat is, fogkrémet, tampont, bőrradírt, hashajtót, korpássampont. A srác, a képen, rövidesen levetheti az egyenruhát.