A falu közepén folyik az Orci-patak. Ezt felduzzasztották s horgásztavat épített belőle.
A helyi horgászegyesület négy fordulóból álló versenyt rendez a két éve balesetben elhunyt Géczi István társuk tiszteletére. Most vannak túl a második fordulón. Na jó de mi ebben a hír? Az, hogy a kifogott halakat nem dobják vissza, hanem szétosszák a faluban élő rászorultak között. A mérlegeléskor szatyrokkal álldogáló emberek örömmel sétáltak el a halakkal és az igazi truváj az, hogy azok, akiknek zsenánt volt megjelenni a tónál -mert bizony valljuk be nem egyszerű ingyen halért sorban állni- azoknak a szervezők házhoz vitték, hiszen nem nagy titok egy kis faluban, hogy kinek nem jut rá. Bizony szerencsés az a horgászegyesület, ha rátermett vezetősége van, és azt gondolja, hogy a több mázsányi kárász nem a tóba való (minden halat kiosztottak, a pontyokat is ) és van, aki örül is neki. Írjuk hát le az elnök nevét MÁJ PÉTER, aki 2000-ben Ecseny polgármestereként egy forintért árult telkeket a falu elnéptelenedésének megakadályozása érdekében. 
Már a tatárjárás előtt is létezett a település, s 1229-ben Merena és Alsó-Merena néven említik a székesfehérvári káptalan birtokai között. 1332-37-es pápai tizedjegyzék szerint plébániás hely volt. Az 1385-ös, és a csaknem száz évvel későbbi iratokban Wasarusmernyeként szerepel az iratokban. A Ghymesi Forgách családnak voltak a faluban részbirtokai 1446 és 53 között. Ezután Vityai Lászlóhoz és a Perneszi családhoz kerültek zálogba. Az 1536-os adólajstromban Bódogasszonymernye, Almamernye, és Wasarusmernye néven találjuk meg a települést. Negyven évvel ezután a török kincstári adóösszeírásban Vásáros-Mernye már csak négy, Boldogasszony - Mernye húsz házból ált.
A XVI. század végén a székesfehérvári káptalan lett a térség tulajdonosa. Az 1700-as években világi és egyházi urai egyaránt voltak. A mernyei uradalmat, I. Ferenc király 1807-ben adományozta a Kegyes Tanítórendnek. A piaristák 1905-ben építették meg a kastélyukat Mernye központjában, amelyet a kormányzói, gazdasági feladatok székhelyéül használtak. A község 1818 kapta meg az országos vásártartói jogot. 1932-ben n500 katasztrális hold volt a határ területe, s ennek felét a piaristák birtokolták.
A falutól négy kilométerre északra - a 67-es úton továbbhaladva - fekszik Mernyeszentmiklós. A korábbi lakott külterületet a nyolcvanas években csatolták Mernyéhez, mint belterület. Ez a településrész a török kincstári adóösszeírásban Alsó- és Felső-Miklós alakban fordult elő. 1726-ban a Nádasdy, 1756-ban a Festetics családé volt. Boldogasszony-Mernye falu az egykori Hamuházi dűlőben feküdt.
