HTML

Szálka

Élővizek mindhalálig! Nyálka, pikkelyek, síkosság, fokgazdálkodás. Heroikus küzdelem az első nyilvánosan közvetített vágótokívásért.

Friss topikok

  • Don Pármezán: @gringo: A fokgazdálkodás jó dolog volt, mert az is csak volt már, múlt időben. Minket, kisszersz... (2019.07.21. 20:44) Sumák hálózás árvízkor
  • Mária Kosztolányi: Bóni-fok, Bóni Antalról kapta a nevét, ha többet szeretnél tudni róla szívesen mesélek. A Bóni gró... (2019.03.21. 00:49) Bóni gróf varsát húz a faszára.
  • csiró géza: @nyubocs: Türelme nem volt hiábavaló. (2019.03.09. 12:53) Cifrafosat a vajhal
  • Vélemény Pista: ? (2019.02.24. 11:45) Lota lota to Kerka
  • WildBear: @Girhes Joe: Látom, erre 9 év alatt nem jött válasz, pedig engem is érdekelt volna.. (2018.02.17. 17:00) Tiltott módszerek III.

Linkblog

Minimum négy csapágyas orsóval fogható a domi

2008.06.11. 09:20 Yozuri Béla

Legújabb perverziómnak, a horgászújság-olvasásnak hódolva ebben a hónapban is begyűjtöttem a benzinkutaknál kapható horgászlapok nagyrészét (legalábbis amelyek a befogadhatóság leghalványabb reményével kecsegtettek, így a Pontyvilág pl. eleve nem került be a fogyasztói kosárba).

Általánosságban elmondható az ehavi írott sajtóról, hogy drámai módon (szinte teljesen) visszaszorult az állatkínzás, burjánzik a hardcore szakmaiság, és a cikkekben feltűnő alakok nagyrésze a nyáreleji számhoz képest meleg ruházatot hord, bizonyítva, hogy a  novemberi pecából teljes mélységében júniusra vonható ki a kvintesszencia. 

A hardcore szakmaiság szürrealista megnyilvánulása a Sikeres Sporthorgász (SSH) ehavi számában  dominál. A már önmagában is dermesztő "Kreatív horgászat" nevű rovat mostani cikkének címe az óvodás időkbe repíti az olvasót: Lánc , lánc,  horoglánc. Százszázalékig biztos voltam abban, hogy amikor elém tárul a békéshalas horgásszerelékek legújabb szörnyszülötte, a csomagolásán a  TECHNO márkanév olvasható majd. Extraként ajánlott hozzá a "Mágnes" etetőanyag. A szürrealista szerelékkészítés frontján szerintem innen már tényleg nincs tovább se előre, se hátra, se oldalra. (Bár, már a busafa+technoplankton kombóra is ezt mondtuk legalább 10 éve.) Várható, hogy a Techno mostantól elkezd lobbizni a 3 horognál is többet tartalmazó szerelékek legális használatáért új hídfőállásokat építve a túlbonyolított, a dadaista avantgarde filozófiára építő horgásszerelékek frontján. 

A Mahor Női Világbajnokság apropóján írodott versenyzésközpontú szakcikke a szolnoki Alcsi-Holt-Tiszával foglalkozik. Noha a szerző maga is Walter Tamás-fan, kicsit azért elgondolkodtató, hogy WT lett a cikk eleji illusztráció, és nem mondjuk Simona Pollastri (de a mi női válogatottunkból is lennének ötletek). A lap MOHOSZ ügyeivel foglalkozó rövidhíreiből kiderül, hogy kell röviden megfogalmazni a semmit, majd ugyanolyan terjedelemben tudósítani az utóbbi évek legnagyszerűbb történéséről, a Csörnöc-Herpenyő patak revitalizálásáról. (Ezután még arról kapunk tájékoztatást, hogy a MOHOSZ ünnepli egy olyan horgászegyesület megalakulásának centenáriumát, amely megalakulásához semmi köze sem volt.) 

Utoljára maradt a HV(G) 2008/5-6. száma. Az általános iskola felső tagozatán elvárt minimális fogalmazáskészséggel és helyesírással folyamatosan szélmalomharcot vívó lap hardcore szakmaiságú, "domolykóra úszóval" cikkében a második leghosszabb bekezdés az orsóválasztásnak jut, ahol a szerző a logika Arisztotelész által képviselt vonalvezetése mentén haladva tárja elénk, miért kell domolykóra minimum négy csapágyas orsó. Permisszái között szerepel, hogy a zsinórt sokszor tekerjük (nem mindegy álló, vagy folyóvízben), a konklúzió utolsó sorát szó szerint idézném: "Mérete legyen 20-30-as, és legyen peremfutó". (Az orsó című rövid bekezdésben egyébként összesen 13 helyesírási és fogalmazási hiba van.)

8 komment

Címkék: média szürrealizmus csökös hágli

A bejegyzés trackback címe:

https://szalka.blog.hu/api/trackback/id/tr67512938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekkerjoz 2008.06.11. 10:03:37

Kétezerben hagytam föl azzal, hogy horgászújságot vegyek, pedig vásároltam én is bőszen, ami csak a lappiacon megjelent, az újságos mindig félretette a Magyar Horgászt, a SportHorgászt, sőt volt egy Wobbler című periodika is.
Elsősorban azért szoktam le az olvasásról, mert egyre nagyob fasságokat írtak az egyre jobban kiégett "szakírók", másodszor nagyon sok volt a reklám, reklámriport, harmadszor hosszú oldalakon át fikázták egymást oda-vissza a szerkesztők, elég gusztustalan módon. Sőt a Mahor arra vetemedett, hogy a Mohosz ügyeit is "nyíltan" kiteregette, ki újíttatta fel a cégautót, amit később leéértékelve megvett, ki mennyit lopott a kutatás-fejlesztési (érzik ugye a lekozmált oximoron-bűzt?) alapból, és így tovább. A SportHorgász akkoriban olyan volt, mint most a kurucinfou, kezdtem unni. A Wobbler meg csak volt, a reklámokon kívül nem nagyon tartalmazott semmit.
Hát, mostanában sem fogom keresni a pecáslapokat, inkább olvasok reggel a budin ülve neseneldzseografikot, abban szebbek a képek, és alig van reklám.

gringo 2008.06.11. 10:51:41

A harmadik képen lévő cikk mindent überel. Fontos a hosszabb bot, de azért lefűrészel belőle 15 centit... Nem világos, hogy mennyiben függ a bot hosszától az egyik kézből a másikba való átvétel, tudtommal ehhez a művelethez csak a két kéz megbízható működésére van szükség. Persze nem csodálkoznék, ha ez a szakíró-fejedelem nagyobb terjedelemben is kifejtené a témát, akár egy hosszabb cikk keretében. Érdeklődve várom.

Béla, minden igyekezeted ellenére a magyar horgászsajtó legaljának még a közelébe sem sikerült ám jutnod! Van ugyanis egy ingyenes(!) kiadvány is, amit kedvenc horgászboltomban nyomtak a kezembe néhány hónappal ezelőtt. Az 50 oldalas HOVA Infó (=HOrgász-VAdász) című sajtótermék megbízhatóan hozza az általad is említett folyóiratok tartalmi színvonalát, gyomorforgató tördeléssel és betűtípusok és -méretek tarka kavalkádjával megspékelve. A horgászatot és a vadászatot egy kiadványba sűríteni elég merész ötlet, de a kétféle tartalom jól elkülönül.

A "B" kategóriás megélhetési szakírók cikkei ugyanolyan semmitmondóak, mint a fent említett újságokban. Ha már a domolykóról volt szó, megtudhatjuk például, hogy sok szép domit lehet fogni, ha eltaláljuk a megfelelő csalit és időjárást. (Halkan megjegyzem, hogy utóbbira azért elég kevés befolyásunk van...)

Ingyenes kiadványról lévén szó, az ember azt gondolná, hogy 90%-ban reklámot tartalmaz, de meglepő módon ugyanakkora a fizetett hirdetések aránya, mint pl. a Sporthorgászban. Gondolom, itt inkább a szakírók gázsiján és a tördelésen spóroltak. Utóbbira bármelyik feltuningolt titkárnő képes lenne egy alapfokú Word-tanfolyam elvégzése után.

A HOVA infó bizonyos szempontból többet is nyújt a MaHor-nál, mivel EGÉSZ ÉVES SZOLUNÁRIS TÁBLÁT is tartalmaz! Végre nem kell a sporiknak július végéig várni az augusztusi többnapos peca időpontjának kiválasztásával! Ez az újítás jelentőségében talán csak a peremfutó orsó feltalálásához mérhető.

(Van honlap is: www.hovainfo.hu)

Csaszi_64 2008.06.11. 17:18:16

Látod Béla nem kellett volna dícsérni őket a múlt hónapban!
Gringo! Ez a "B" kategóriás megélhetési szakíró kifejezés nagyon ott van! :):P

rognork 2008.06.12. 13:39:34

Véleményem szerint több "szak"folyóiratot mételyez ugyanezen kórság. Kénytelen voltam felhagyni ugyanilyen okból a Veterán autó és motor olvasással. Horgászújságból összesen kb 4-et vettem. A haldorádón alig van értelmes cikk. Ja, és mindenhol csak a pénzes kategória...

egyenes labirintus 2008.06.15. 11:42:40

Én a minap szembesültem csodálatos hardcore-high end termékekkel, azóta is mély sokkban vagyok. Mivel nem kisérem figyelemmel a fejlődés eme ágazatát, sokadszori olvasásra, igen nehezen sikerült felfognom amit magam előtt láttam: "fűszeres csirkés bojli". Pár perc döbbenet után találtam meg a megfelelő kifejezést ezen új információ kifejezésére s feldolgozására, így szólt: "Asztakurva". Azóta számos, ízesítésre vonatkozó ötlet egyembe jutott, leginkább a Tűzdelt őzgerinc áfonyával, vegyeskörettel, somlói galuskával Bojli fogott meg. Teljesen megkészültem... És akkor még nem beszéltem a terepszínű wcpapírtartóról...

K.Z 2008.06.16. 17:36:16

Egy barátomnál megvan a Magyar Horgász összes 1939 és 1978 közötti száma szépen bekötve, mivel a nagypapa - akit ezúton is melegen üdvözlök, és kívánok neki ordas nagy csukákat a Szentpéter HE mennyei kezelésű horgászvizein - akkurátus, pedáns pecás volt. Ahogy azok a régi horgászok is azok lehettek, akik az egyik 1939-es számban valamelyik nagyobb ünnepségen kackiás egyenruhában, szép katonás sorokban felvonulnak. Kackiásan pödört bajusz, svájci sapka, vállukra vetett bambuszbot - szinte könny szökik a szemembe, ahogy azokra a horgászmivoltukra büszke, békebeli sporikra gondolok.
Hogy miért?
Mert - ha lenne ilyen - én kurvára nem állnék be a mai magyar horgászok felvonulásába, még álszakállban sem. Tisztelet a kivételnek, de a magyar horgászok között talákoztam a legnagyobb bunkókkal, így együtt, mint társadalmi képződmény - nevezzük így - természetre való veszélyessége egy vízépítő mérnökével, vagy egy zöldmezős vegyigyár létrehozásában érdekelt politikus-nagyvállalkozóéval vetekszik.
Nemrég egy nagyobb fővárosi horgászbolt eladója - történetesen a barátom - mesélte el, hogy hat év alatt írd és mond három (!) azaz három darab halfejbeverő bunkót adott el. Magam pedig 20 éve horgászok, de életemben nem láttam olyant magyarországon (igen, szándékosan írtam kisbetűvel) hogy egy horgász hazaindulás előtt kíméletesen elkábította volna a halat. Ellenkezőjét viszont állandóan. Jellemző volt, amikor tavaly ősszel a fonyódi kikötőben járva kimentem megnézni a horgászokat. Mikor a móló végéhez értem ott is találtam két lepukkant vén alkesz jampecet - átlagos magyar horgász- beszélgetve és cigarettázva (a csikkeket természetesen a földre, illetve a Balatonba szórják)úgy, hogy előttük a kövön pattogott egy kb. 2 kiló körüli csuka. Az a két fasz legalább tíz perce így diskurálgatott. Amikor szóltam neki, hogy ugyan csináljon már valamit azzal a szerencsétlen jószággal, az egyik csak meresztette rám a véreres szemét, majd arról kezdett pofázni, hogy azt csinál, ami akar a hallal, mivel ő fogta, és hogy ő kikéri magának.
Másfelől is elkeserít, amit a vízpartokon látok. Az állandósuló szemét, csikkek, üvegek, letarolt növényzet, pikkelyek, vér, halbél, a magnót üvöltető "beszótábazmeg" horgásztársak, akiknek a hal mérettől függően "szemét" vagy "geci". Egyszerűen elborzaszt a kulturálatlanság mértéke, hogy a vízpartokon mára ugyanaz a fogyasztói szemlélet érvényesül, mint egy hipermarketben. Fogj ki minél több, minél nagyobb halat, és az istenverte "bojlispecialistáknak" már az sem számít, hogy a ki tudja mitől természetellenes nagyra megnövelt bamba tükörpontyok lassan már csak annyira emlékeztetnek halra, mint egy szanaszét szteroidoztt testépítő torz feje egy görög atléta klasszikus arcélére. Az persze végképp nem izgatja őket, hogy azok a műtavak, ahová úgymond horgászni járnak köszönőviszonyban sincsenek egy természetes vízparttal. (Mellesleg a hazai horgászbanda eltorzult ponty-centrikusságának hála évente sokmillió kilogram moslékot zúdítanak vizeinkbe jócskán növelve a Henkel minőségű mosóporokkal és a monokultúrás mezőgazdaságban használt nitroműtrágyákkal amúgy is hülyére terhelt vizek szervesanyag tartalmát.)
Azt is ilyesztő látni, hogy a most felnövő generáció mennyire nem tud magával mit kezdeni a természetben. (Ebben persze a hétvégi kirándulók - másik istencsapása - sem kivételek)Miután a brutálerős bojlisbotok meg az elektromos kapásjelzők mellett csöndben besöröző papa nem tanítja meg a hülye gyerekét a természet apró csodáira, így szívszaggató látni, hogy legtöbb esetben a gyerek vagy húsz percen át kataton módon köveket dobál a vízbe, de olyan hülyegyereket is láttam, amelyik a Dunában térdig állva félórán keresztül egy bottal a kezében egy üres PET-es palackot püfölt.
Ami a hazai horgászújságokat illei nagyjából ennek a bagázsnak a legkisebb közös többszörösét hozzák. Az MH rekordlistáján rendszeresen jelennek meg olyan képek, amelyen a horgász a hal szemgödrébe nyúlva (!)emeli fel a halat. Persze az sem ritka (főleg harcsáknál látszik) amikor a hal még, él úgy függesztik fel a szájánál fogva. A szerkesztőségnek - ha nem vén faszok alkotnák - nemhogy élből el kellene utasítani az ilyen fotókat, de azonnal fegyelmi eljárást kezdeményezni a derék horgászokkal szemben. Persze nemrég egy édi horgászkönyvet is kaptam a barátnőmtől - valamelyik vén MH "szakíró" követte el - amely túl azon, hogy tele van hülyeségekkel, otromba termékreklámmal jópofa, amolyan matulásan pipázósnak ható sztorikat tesz közzé a szerző többek között arról, hogy hogyan gereblyézett a telelő kecsegékre.

Yozuri Béla 2008.06.16. 23:28:30

Tisztelt KZ, észrevételeivel nagyrészt egyet kell hogy értsünk. A horgászmédiának nagyon erős a horgászkultúrára gyakorolt hatása. Egyetértünk a rekordlistán gyakran látottak értékelésével (itt jegyeznénk meg, hogy a külföldi szaklapokban nem kap ekkora szerepet a rekordlista, ott a lapot értelmes szakcikkekkel töltik fel).
Érdekes, amit a Mahorról ír, maga az újság 1947-től jegyzi magát, mindenképp megkeresnénk az értékes hagyaték ügyében.

ekkerjoz 2008.06.17. 20:22:43

K.Z 2008.06.17. 18:11:00

Tisztelt Yozuri Béla!

A telefonszámom (mielőtt még elfelejtem) 06 xx xxxxxxx
Most hívtam a barátomat, ha egyeztetünk egy időpontot vár minket sok szeretettel, itt lakik a a XIII. ker. Pannónia utcában, és ott vannak ezek a bekötött példányok. Bár a horgászat különösebben nem érdekli, mivel családi hagyatékról van szó, nem óhajtja eladni.(Azt gondolom, nem kell külön ecsetelnem, hogy én hányszor próbáltam tőle elkunyerálni)Azzal azonban Ő is egyetértett, hogy rút önzés lenne hagyni, hogy a szekrényében porosodjanak ezek a muzeális számok. Szóval megnézhetjük, és mivel igen jó barátomról van szó, le is lehetne másolni, vagy néhány lapot beszkennelni, amit akár itt is be lehetne mutatni.
Bár nagy számzsonglőr nem vagyok, és az igazság szerint utoljára jó három éve olvastam e köteteket, de határozottan úgy emlékszem, hogy 1939-es datálású a legelső ilyen bekötött példány, még Szurmay báró galócás (akarom mondani galóczás) élményeivel indít, és később valami háborút is emlegetnek benne, és az bizony nem a békeharc volt. (Bár később van arról is szó)Na, mindegy rövidesen kiderül, mert a barátom rövidesen hazaér és jól lecsekkolja, hogy melyik a legrégibb.

üdv, Batka Zoltán

Belenyúltam a telefonszám miatt, inkább levettem. Nekem megvan.
Üdv:EJ
süti beállítások módosítása