Nálunk gonoszabb kritikusa kevés akad a magyar horgászszakíróknak, most kicsit mégis kussban vagyunk, megrendülve, mert tényleg hosszú és tényleg súlyos betegeskedés, no meg nagydunányi szenvedés után meghalt a klasszikus szerzők egyike, Gyulai Ferenc. Az ember kiskorában ugye falja a Magyar- és Sporthorgászt, aztán felnő, és viccelni kezd rajta, de így vagy úgy, mégiscsak életünk része minden panteista egyesülés a természettel, minden gáton kívül hagyott gond és baj, minden odakaffantó kékfarkú, minden úsztatott padró, minden Brankó Tezsvér, porong, csököshágli és vizeink összes ezüsttestű torpedója. Gyulait, a folyóvízi úsztatás doktorát ráadásul többen is ismertük, voltunk vele egy levelezőlistán , akadt, aki csontit is mászatott vele. Ilyen nem lesz soha többet, szegényebbek lettünk egy tüneménnyel, akit alkalomadtán frocliztunk rendesen, no de milyen unalmas lesz nélküle.
Meghalt Gyulai Ferenc, a legendás horgászírók egyike
2008.08.12. 16:18 szily
2 komment
Címkék: halál
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szalka.blog.hu/api/trackback/id/tr44612726
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Manó75 2008.08.15. 22:09:58
Kedves Szily László!
Köszönöm a megemlékezést!
Bár tudom kapcsolatuk apámmal nem volt rózsaszín ködben úszó, talán pont ezért esne neki ez a gondolat sor róla, olyan nagyon jól..
Üdvözlettel:
Olaszné Gyulai Fanny
Köszönöm a megemlékezést!
Bár tudom kapcsolatuk apámmal nem volt rózsaszín ködben úszó, talán pont ezért esne neki ez a gondolat sor róla, olyan nagyon jól..
Üdvözlettel:
Olaszné Gyulai Fanny
Z o l i ("Z") 2008.09.02. 21:44:14
Tizenegynéhány évvel ezelőtt...
Az első találkozásunk.
Egy téli hétvégi napon a sokheti "horgászattalanság" után már nem bírtam tovább és kimentem a Molnár-szigethez,mert tudtam,h van ott egy kifolyó és nincs befagyva a víz.Egy szál spiccbottal a kezemben álldogáltam a parton és szedegettem az apró,párcentis sneciket,keszegeket.
Élveztem a csöndet,a horgászatot és azt hittem egyedül vagyok.
Kis idő múlva furcsa érzésem támadt.
Mintha valaki figyelne.Körülnéztem de nem láttam senkit.Sem jobbra,sem balra sem pedig szemben a szigeten.
De az érzés csak nem szűnt.Két csalizás között felnéztem a magaspart -ami mögöttem emelkedett- tetejére és ott állt Ő.Nem tudtam kicsoda -aztán néhány hónappal később már szúnyogot is szedtünk együtt a másnapi versenyre-,azt sem sejtettem mióta álldogálhatott ott csendben,szótlanul.Köszöntem,visszaköszönt.
Kérdezte,jött-e valami nagyobbacska is vagy csak az aprónép?Mondtam Neki,h sajnos csak ezek.
Javasolta,h vegyem mélyebbre az eresztéket mert lejjebb talán vannak nagyobbak is.
Így is tettem és pár perc várakozás után jött egy tenyeres keszeg.Aztán még egy és még egy....
Pár darab után ismét felnéztem -talán kérdezni akartam valamit,vagy csak meg akartam köszönni a tanácsot- ,de már nem volt ott.
Olyan csendben,szótlanul ahogy jött,elment.....
Nyugodjék békében Feri bá'.
Z
Az első találkozásunk.
Egy téli hétvégi napon a sokheti "horgászattalanság" után már nem bírtam tovább és kimentem a Molnár-szigethez,mert tudtam,h van ott egy kifolyó és nincs befagyva a víz.Egy szál spiccbottal a kezemben álldogáltam a parton és szedegettem az apró,párcentis sneciket,keszegeket.
Élveztem a csöndet,a horgászatot és azt hittem egyedül vagyok.
Kis idő múlva furcsa érzésem támadt.
Mintha valaki figyelne.Körülnéztem de nem láttam senkit.Sem jobbra,sem balra sem pedig szemben a szigeten.
De az érzés csak nem szűnt.Két csalizás között felnéztem a magaspart -ami mögöttem emelkedett- tetejére és ott állt Ő.Nem tudtam kicsoda -aztán néhány hónappal később már szúnyogot is szedtünk együtt a másnapi versenyre-,azt sem sejtettem mióta álldogálhatott ott csendben,szótlanul.Köszöntem,visszaköszönt.
Kérdezte,jött-e valami nagyobbacska is vagy csak az aprónép?Mondtam Neki,h sajnos csak ezek.
Javasolta,h vegyem mélyebbre az eresztéket mert lejjebb talán vannak nagyobbak is.
Így is tettem és pár perc várakozás után jött egy tenyeres keszeg.Aztán még egy és még egy....
Pár darab után ismét felnéztem -talán kérdezni akartam valamit,vagy csak meg akartam köszönni a tanácsot- ,de már nem volt ott.
Olyan csendben,szótlanul ahogy jött,elment.....
Nyugodjék békében Feri bá'.
Z
