Volt-e 9500 évvel ezelőtt akkora cunami, amely elsöpörte a korai Újkőkor kezdetleges településeinek nagy részét a Fekete-tenger környékén?
Erre a kérdésre kereste a választ XV. Lajos és a tarpai gátőr után a Massachusetts-i WHOI (Woods Hole Oceanographic Institution) két román gelológussal felturbózva.
Mintegy 10 évezreddel ezelőtt a Fekete-tenger egy óriási sós tó volt, és a vize a mai szint alatt 80 méterrel nyaldosta a várnai fövenyt, majd hirtelen 30 méterrel megemelkedett, ahogy a jégkorszak teljesen eltűnt.
Pontosabban ezt hitték egészen az elmúlt évekig azon kutatás alapján, amelyet a Columbia Egyetem munkatársai végzetek a '90-es években a térségben.
Az eredmény hitelességét rontja azonban az bizonytalansági tényező, miszerint a korábbi tengerszintek megállapítása - amelyből következtetni lehet az árvíz létére - a hagyományos módszerekkel a szóban forgó helyszíneken gyakorlatilag lehetetlen.
A módszer lényege ugyanis, hogy megpróbálja az üledékből vett fúrásmintákból elkülöníteni a sós- és édesvizi rétegeket, amely azok faunisztikai elemzésével elméletileg lehetséges is.
Csakhogy a különböző rétegek általában nem maradnak azon a helyen, ahol lerakódtak, mert a hullámzás és az áramlatok okozta erózió folyamatosan arrébb szállítja őket, ráadásul a tengerfenék morfológiai jellemzőit is gyakran félreértelmezik eredetük szerint.
A legújabb projektben éppen ezért nem is a mai tengert választották a vizsgálódás tárgyául, hanem a Duna-deltát, amely formavilágával nem összekeverhető mással, viszont a tenger vízszintingadozásairól ugyanúgy árulkodik.
A kutatók több helyen is lefúrtak 42 méteres mélységig, és megállapították, hogy a tenger vízszintje 6000 évvel ezelőttig nagyjából a maival egyezett, azelőtt pedig alacsonyabb volt, de közel sem annyival, mint ahogy általánosan vélekedtek róla eddig.
Az üledék-elemzéssel történő vízszintszámítás igazi kihívást jelent még az öreg, iszapszemű tudósok számára is. Ahhoz, hogy egy bizonyos réteghez pontos időpontot tudjanak hozzárendelni, találni kell egy mészvázat (csigáét vagy kagylóét - mondjuk), amelyet szénizotóp-vizsgálatnak vetnek alá.
Ebből kiderül a fosszília kora, a találati mélységéből pedig a vízszint. Azonban a fentebb említett okok miatt ez gyakran félrevezető, ezért a csapat tagjai finomították az eljárást.
Kizárólag olyan kagylók után keresgéltek, amelyek héja párosan maradt meg. Mivel a két félhéjat olyan izom tartja össze, amely az állat halála után rövid időn belül lebomlik, a teljes váz csak úgy képes egybenmaradni, hogy nem éri erőteljes fizikai hatás.
Ennek segítségével kiderült, a vízözön legfeljebb 10 méteres lehetett (és még így is a mai szint alatt 30 méterrel tetőzött), de a terület adottságait ismerve akár többezer négyzetkilométert érinthetett.
Fekete-tenger a korábban hitt 80 és a legújabb 30 méteres "mínusszal"