Az év hülyerendőrös (pontosabban szegényrendőrös) sztorija Péteré, aki vasárnap Budapestttől jó ötven kilométerre délre, Tass környékén próbált csónakból süllőt fogni. A peca haszonelvű része eseménytelen volt, mindössze egy kapás és egy farkazás történt egész nap, utóbbi nem nyersen szexuális aktus, hanem annyit tesz, hogy egy ragadozó leharapta a gumihal billegő farkát. De nem is ez volt a pikáns, hanem az, hogy egy fickó fel-alá száguldozott a Dunán a motorcsónakjával, és közben minden környéken mozgó madárra rálőtt puskával. Péter a gandhizmus határán álló, érzékeny lelkű műlegyes horgász, így már ezen felháborodott, ami akkor csapott át gyűlöletbe, amikor a barom lelőtt egy vöcsköt, majd otthagyta a dögöt és továbbdöngetett. Az értelmetlen mészárláson kiakadva Péter kihalászta a vöcsökhullát, aztán felhívta a vízirendőröket, hogy a bizonyíték birtokában kapják el az orvvadászt.

Egy idő - nem rövid idő - múlva csörög Péter mobilja, hogy megjöttünk, merre található az elkövető. P. mondja, hogy most éppen nem látja, mert Dunaújváros irányába elberregett. Beülhetünk a csónakjába? - jön a kérdés, amit P. képtelen értelmezni. Mindaddig, míg ki nem derül a mókás igazság: a vízirendőröknek annyira nincsen pénzük benzinre (a csónakmotor jó sokat fogyaszt), hogy eleve autóval jöttek, hajókázás, pláne hajós üldözés szóba sem jöhet. Vagyis mégis, ha a bejelentő hajlandó a saját járművét a bűnüldözés szolgálatába állítani. Hát ezúttal nem tudta, nem azért, mert horgászott, hanem mert egy mindössze öt lóerős, pecázni ideális, üldözni viszont kicsiny motor volt a ladikra szerelve. A partra vetett rendőrök erősködtek egy ideig, hogy mégis üldözzenek együtt, be is jöttek az ártérbe és egy kőruganyon randevúztak a bejelentővel, de Péter nem ment bele a játékba.

Na, ennyi volt a remek történet, ez alapján elképzelhető, milyen hatékonysággal és elrettentő erővel tartják távol a víztől a varsázó, villanyozó és sorhorgozó orvhorgászokat, illetve az orvvadászokat Budapesttől délre.