Brehm: Az állatok világa c. mű a következőképpen írja le madarunkat:
Valamennyien falnak, amíg csak tudnak s még teli gyomorral is mohón kapnak a zsákmány után, ha szemük elé kerül. Csakis azért pihennek, hogy ismét halászhassanak és falhassanak és csupán addig nem zabálnak, amíg tollászkodnak vagy alszanak. Torkuk tágulékonyságánál fogva jó nagy halat is elnyelhetnek, de igen gyorsan emésztenek és a gyomruk új töltelékért korog. Emberlakta helyen nem türhetők, mert a halászatnak mérhetetlen károkat okoznak.
Ez az oka annak, hogy egy horgász (halász) meghallja ennek a madárnak a nevét, nem varázsolja el annak szépsége. Azonnal a fölöslegesen védett kártevő jut eszébe, aminek túlszaporodásáról és kártételeiről évek óta csak gyűlnek a szomorú hírek és tapasztalatok.
Nagy alkalmazkodó képességére jellemző, hogy Közép-Norvégiától kezdve Európában mindenütt honos; tél idején nagyon sok van Afrikában; gyakran költ Közép-Ázsiában, keleten Japánig, délen Birmáig, valamint Grönlandtól Észak-Amerikán át Nyugat-Indiáig, de Dél-Ázsiába, Malakkába, Ausztráliába, Tasmaniába és Ujzélandba is elvándorolgat.
Arról, hogy gyéríteni kéne, már sokszor sokan szóltak. Úgy néz ki, hogy idén végre történt valami a vermelő halak érdekében is. A Halász Kft megszerezte az engedélyt a gyérítésre, és a befagyott tavaknak köszönhetően sikerült is a Tiszára áttelepült madarak ritkítása.
Részletesebb információk:
