Matula bácsi a Zalába vitte, hogy kifürödje iszapízét, Kovács néni nylonszatyorba rakja, hogy sokat szenvedjen, mi az?
Teszkópaczni, hát persze.
Le szeretném szögezni egy nagy vaskos százassal, hogy nem vagyok állatvédő, sőt, mint rendes Szálka-polgár határozottan állatevő vagyok, és az akárhánymancsot kilőném a Holdra, rontsa ott a nemzet hírnevét, továbbá a "környezetvédelem" szó kimondóját minimum két év letöltendőre vasalnám be, ha én lennék a kimondásügyi miniszter, mert kirakatfaszkodásra nekem ennél jobb (értsd: hasznosabb, nem pénzlenyúlósabb) ötleteim lennének.
Dévérnyálkás kezeim közé került azonban egy levél, amely kapcsán nem agitálni akarok, sőt álláspontot sem szeretnék exponálni, de egy-két gondolatot leírni, azt most konkrétan fogok.
Van ez az állatvédelmi törvény-dolog, amely kimondja (nagyjából, persze), hogy a gerinceseket tilos kínozni. Még jó, hogy tilos, kinek jó az? Túl vagyok, persze, hogy túl a békacigiztetésen, meg a magnózsinórral és két hatvanötös szöggel való pontyrázatáson, igaz csak szemlélőként, de így is szégyellem. Úgy voltunk akkoriban ezekkel, mint az öreg rabbi a beteg libával: annyi ötletünk volt.
Ráfoghatnám arra, hogy feláldoztuk őket a biológia tudományának alvadt véres oltárán, nem is lenne akkora arcátlan hazugság, de mégis inkább az foglalkoztatott, mi lenne, ha én lennék "ott".
Az emberek többsége - és én is, nahát - azért kinövi gyermekkori perverz hajlamait, marad esetleg a csokizabálás vagy a cigi, jöhet hozzá a nő meg a bor.
Szállítottam szákban halat- uram bocsá' élőt - nem egyszer, hiszen ez hozzátartozott a rituáléhoz, ami a horgászatnak olyan evidens része, mint bevásárlásnak a teszkósszatyor. De valamiért az soha nem jutott eszembe, hogy a piacon az élő halat élve vigyem haza, sőt, amikor az eladó fejbe akarta teremteni, ráripakodjak: - Nehogy leüsse, hazáig akarom kínozni!
Miért is ragaszkodnak egyesek ahhoz, hogy rángatódzon még a pozsár, amikor kiteszik otthon a panelkonyha asztalára? Nem tudhatom, talán meg akarják győzni házastársukat, hogy tutifriss az áru? A horgászat "mellé" járó horgász esetét még talán megértemém - mégiscsak meggőzőbb egy csapdosó tükrös, mint egy mozdulatlan dög, de a kalóriáért vásárlóét már nem tudom. Vagy esetleg lehetséges, hogy finomabb lesz az adrenalintól, miközben haláltusáját vívja? Mert ugye azt senki nem akarja elhitetni velem, hogy ebben a szerencsétlen, gasztronómiailag halcsontvázig lepusztított országban, az átlagos konyha évi egyetlen (miszerint Karácsony) halas beszerzőkörútján számít frissességben az a húsz perc?
Mindenki döntse el, íme a levél stikavideóval, és aztán halászlére fel!
Ön szívesen enne megkínzott állatot?
A fuldoklás, a fulladásos halál mindenki számára borzasztó, sokan
azonban nem tudják, hogy az általuk annyira szeretett halvacsora vagy
halászlé alapanyaga is hosszan döglődött, szenvedett, mielőtt a
fazékba került.
Tévedés ne essék, nem a halárusítás ellen emelünk szót - mi magunk
is szeretjük és esszük a halat. Csupán arra hívjuk fel az áruházak
és a fogyasztók figyelmét, hogy az állatvédelmi törvény a halakra is
kiterjed!
A fogyasztásra szánt állatok kímélete kötelező; az élő halakat sem
lehet hosszú ideig szárazon tartani, és az sem fogadható el, hogy a
halat leölés nélkül, élve tegyék zacskóba és adják át a vevőnek.
Mire a vásárló hazaér, a hal kínlódva megfullad.
A Fehérkereszt Állatvédő Liga 2008 utolsó és 2009 első hónapjában
vásárlásokkal és az alkalmazottak megkérdezésével a budapesti
bevásárló központokban tájékozódott a nagy tételben kapható élő
halak értékesítés előtti tartásáról, és ezzel kapcsolatban az
alábbiakat állapította meg:
1. Nincs a bevásárlóközpontban üzletpolitika arra vonatkozóan, hogy
mekkora méretű akváriumban, maximálisan mennyi élő hal tartható.
2. Az alkalmazottak egyike sem tudta, van-e az üzletüknek belső
szabályzata arra, hogy a halat milyen állapotában (élve vagy leölve)
lehet-e a vásárló szatyrába tenni.
Próbavásárlásainkon tapasztaltuk, hogy minden esetben átadták a halat
élve
és kérdésünkre azt mondták, hogy szokták így kérni a vevők.
Az erről készült, rejtett kamerás felvételt (melyen a technikai
torzításnak köszönhetően az eladók nem ismerhetők fel) ezen a linket
elérik:
https://www.youtube.com/watch?v=8kjEoMc1RJE
3. Átrakodásnál is alapvető állatjóléti hiányosságokat
tapasztaltunk: volt ahol 25 percet! töltöttek a halak szárazon.
Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII.
törvény 2. §
(1) a) pontja megállapítja hatályát a gazdasági haszon céljából
tartott, igénybe vett állatokra is. Mivel a halak a gerincesek törzsébe
tartoznak, ezért ezekre az állatokra különösen alkalmazni kell a
hatályos magyar állatvédelmi jogot!
A halak (Pisces) osztálya a gerincesek (Vertebrata) törzsébe tartozik,
ezért a halakra különösen alkalmazni kell a hatályos magyar
állatvédelmi jogot! Az állatvédelmi törvény 12. § (1) bekezdése
alapján az állat életének kioltása kizárólag kábítás után
történhet.
Az állat élve az üzletből nem szállítható, azzal ugyanis
állatkínzás (víz nélküli szállítás!) valósulna meg. Segítségül
a vágóállatok levágásának és leölésének állatvédelmi
szabályairól szóló 9/1999. (I. 27.) FVM rendelet 2. § e) pontját
lehet ide idézni: "kábítás: egy állatnál alkalmazott minden olyan
eljárás, amely azonnali, a halál beálltáig tartó eszméletlenséget".
Tehát hal esetében a "fejbecsapás" elfogadható leölési módszer!
A Fehérkereszt Állatvédő Liga együttműködését ajánlja fel
egységes áruházi üzletszabályzat kialakítására az élő halak
árusításával kapcsolatban.
Szeretnék, ha idén karácsonyra példaértékű élő állat
árusításról tájékoztathatnánk az ország közvéleményét, és
ehhez kérjük alapítványunkkal a kapcsolatfelvételt.
Még egyszer link a videóról:
https://www.youtube.com/watch?v=8kjEoMc1RJE
Tisztelettel:
Szilágyi István kurátor
Fehérkereszt Állatvédő Liga