Stílusosan a Népszabadság nevű, ökológiai kérdésekben mindig is mérvadónak számító lap reklámozza a Betonozzunk Egy Kurvajót Mozgalom újabb, illetve harminc év után újramelegített akciótervét, amelynek célja a csongrádi vízlépcső megépítése.

A legviccesebb, hogy a környezetpusztítás régi vágású szakemberei megpróbálnak lépést tartani a korral, és retorikájukba már beépítették a környezetvédő érveket is, most például a globális felmelegedést rántják elő, mint a vízlépcső szükségessége melletti ultimate indokot:

 Duzzasztás nélkül kiszáradhat a Tisza

A klímaváltozás sürgetővé teszi a csongrádi vízlépcső megépítését

A globális felmelegedés kikényszeríti, hogy érdemi lépéseket tegyenek az alföldi vízvisszatartás érdekében - egyebek között azt is, hogy Csongrádnál megépüljön a Tiszán régóta tervezett duzzasztómű. A különböző pártállású politikusok egyetértenek ebben, egyes természetvédők viszont ellenzik a duzzasztó megépítését. 
 

Az írás kulcsfigurája Ördögh József vízügyes, aki már 1978-ban építésvezető volt a csongrádi vízlépcsőt előkészítő beruházásokon, és azóta várja (ma már nyugdíjban) azt, amiről minden vérbeli tájbetonozás affinitású építőmérnök álmodik, egy faszányos vízlépcsőt. 

A teljes cikk itt elérhető:

http://nol.hu/lap/zold/lap-20090219-20090219-42

Az egyik legszebb rész (most mellőzve az olyan közgazdasási dilettantizmusokat, hogy azért kell válság idején vízlépcsőt épiteni, mert nem keletkezik eladhatatlan áru), ahogy a valóban környezettudatosan gondolkodók, és tenni akarók véleménye megjelenik az írásban, egyszerűen szitakötővédőknek degradálva őket:

A természetvédők szerint viszont károkat okozna a csongrádi duzzasztómű megépítése. Lőrincz István környezetvédelmi szakértő a csongrádi tanácskozáson is elmondta: a világon már megépült valamennyi duzzasztómű csak kárt okozott a természeti környezetben. Tanulmányában a tervezett csongrádi duzzasztómű vonatkozásában is hosszan sorolja azokat a védett fajokat, amelyeknek életterére káros hatást gyakorolna a beruházás. A politikusok és a szakértők elismerik, hogy valóban összébb szorulna például a sárgás szitakötő élettere - megjegyzik azonban, hogy ha választani kell, ők inkább az emberek megélhetését igyekeznek szem előtt tartani. Amikor a politikusok az emberek megélhetéséért vízlépcsőt épittetnek. Ez már egyenértékű vízió azzal, ha például az ember beülne a Hattyúk tavára egy olyan kortárs feldolgozásban, ahol mondjuk Siegfried (vagy akár Odett) szerepét az örök beugró Drazsé (Draskovics Tibor) játszaná. Igen, ez még víziónak is borzalmas.

A téma nem hagyta érintetlenül a csongrádi horgásszervezeteket sem, hamár a horgászturisztika is tényező lett a vasbeton és az energiatermelés mellet.

A Peca.hu-n megjelent véleményükből az alábbi részletet emelném ki:

 – Sokkal nagyobb a baj most a Tiszával kapcsolatban, minthogy legyen-e duzzasztó, vagy sem. A csongrádi szakaszon az őshonos halállomány vészesen lecsökkent, horgásztapasztalatok és felmérések is ezt igazolják, de hiába mondja az egyesület évek óta – jegyzi meg az elnök lemondóan.
– A természetes vízi halászat egyszerűen kizsákmányolja a folyót. Őstermelőként, mindenféle kontroll nélkül dolgoznak a halászok. 33 kishalász engedély van kiadva Csongrádtól Röszkéig, míg a Csongrád-Záhonyi szakaszon ennek csak a töredéke! Ráadásul amíg a felsőbb szakaszokon védik a vermelő helyeket, itt szabadon lehet halászni az összeállt halakra télen is. A halászati tevékenység önkontrolljára volna szükség, amire a Dunán is van példa, de az úgy nem megy, hogy ha 176 fenék varsa van kitéve a fahídtól Bokrosig.
A halászok saját bevallás szerint 40-50 mázsa halat zsákmányolnak évente, míg a horgászok 4,5kg/fő halat fognak a Tiszából.

Gyapjas Mihály hozzátette még, hogy évenként 50 millió forintot fizetnek be a területi jeggyel a Csongrád megyei horgászok az illetékes halász szervezetnek, de hogy ebből visszaforgatnának valamit, azt nem lehet tapasztalni.
Ráadásul, – a csongrádi egyesület ugyan nem, de – a megyei horgász szervezetek egy része is a szegedi Tisza Halászati Szövetkezettől veszi a halat.
A folyó is meg tudna termelni 6-7 mázsát folyamkilométerenként, de nincs rá mód, mert az ívó halakat lehalásszák, de ha le is tud ívni a hal, akkor az ártérből nem tud visszajutni a főmederbe, mert nincsenek meg a szivárgók, a víz kezelője pedig nem végez ivadék mentést. De azok az ikrák sincsenek biztonságban amiket a folyó menti kövekre raknak a halak, ezeket ugyanis a nagyteljesítményű kishajók, jachtok hullámai kiverik a partra.
– Ha így megy tovább, 10-15 éven belül nem lesz hal a vízben – mondta az elnök végül keserűen.

 Tehát a horgászturizmus fejlődéséhez élőhelyvédelem, halvédelem kéne, nem pedig vízlépcső.