II. rész: Első reakció
Stirlitz hosszan tűnődött a Központ üzenetén.
Kétszer is dekódolta, hátha csak véletlenül írtak az elvtársak fasságokat, de minden érvényes kódkönyvből ugyanazt silabizálta ki.
A kommunista értékek védelmében, Sztálin elvtárs parancsára mielőbb vízlépcsőt kell építeni.
Az Alföldön.
Stirlitz jó katona volt, derék volgamenti német családból származott, tudott késsel-villával enni, és ha úgy alakult, gopakot táncolni.
Tudta jól, kommunisták számára nincsen lehetetlen, őket másféle anyagból gyúrták.
Sztálinért majdnem mindent megtett, ha feladatot kapott, gondolkodás nélkül végrehajtotta.
De most tanácstalanul üldögélt, töprengett maga elé.
Kinek jó ez a duzzasztógát?
Mit akar ezzel Sztálin? Nem elég, hogy dugdossák a tokaji biomaszat-égető üzem hatástanulmányát, nem elég, hogy osztrák szemétégető miatt térdel a külügyminiszter, most ez a tiszai projekt, nehéz lesz eladni.
Stirlitz gyufaszálakból próbálta kirakni a vízlépcső axonometrikus metszetét a csupasz, fekete asztalon. Nem sikerült, először egy kormorán, később Bormann profilja jött ki.
El kell mennem Müllerhez, gondolta Stirlitz.
Agyrémnek tartja a csongrádi vízlépcső-építési terveket Lőrincz István, a duzzasztómű megvalósíthatóságáról készült tanulmány környezetvédelmi fejezetének szerzője. Szerinte aki természetvédőként mást állít, azt zsebre tették a beruházást támogató politikai erők.
A Csongrád megyei önkormányzat megrendelésére készült dokumentum külön fejezetben foglalkozik a duzzasztóépítés környezeti hatásaival.
Bizonyára abban bíztak az anyag elkészítését sürgetők, hogy a szakmai vélemények kidolgozása után közeledhetnek az álláspontok a két tábor között, erre azonban egyre kisebb esély mutatkozik. Mégpedig azért, mert a környezetvédelmi fejezet írója sem talált olyan érveket, amelyek a vízlépcsőépítés mellett szólnának.
– Engem arra kértek, hogy állítsam szembe egymással a mederduzzasztás pozitív és negatív hatásait. Arra a következtetésre jutottam, hogy a természet szempontjából semmilyen pozitív hozadéka nem lenne egy csongrádi vízlépcsőnek – nyilatkozta lapunknak Lőrincz István, aki csak Afrikában talált példát arra, hogy a mederduzzasztás kedvezően hatott a környezetre.
Árvíz a Tiszán 2006-ban. Ha megépülne a vízlépcső, akkor a hasonlóan magas, tartós vízállás miatt a kecsegék könnyen kipusztulnának. Fotó: Tésik Attila
A Hortobágyi Nemzeti Park egykori munkatársa szerint nélkülözik a szakmaiságot azok a megfogalmazások, hogy tisztább lenne a folyó vize, ha betongát épülne a Tiszán. A szakember szerint állóvízzé válna a folyó a duzzasztó közelében, és algásodás kezdődne meg ezen a szakaszon, a Tisza feliszapolódna, a folyó halfajösszetétele pedig drasztikusan megváltozna.
Lőrincz István példaként a kemény medret kedvelő kecsegét említette, ami eltűnne a folyóból.
Elszaporodnának a keszegfélék, és a tiszavirágzás látványáról is lemondhatnának az itt élők.
– Ez egy agyrém. Aki természetvédőként mást állít, azt zsebre tették a beruházást támogató politikai erők – állította Lőrincz István, aki szerint átlátszó a döntéshozók viszonyulása ehhez a projekthez.
Úgy véli, arról kevés szó esik, hogy a Csongrád és a Szolnok közötti Tisza menti települések körében sincs egyetértés e fejlesztés kapcsán.
Tálas: Az arborétumot fenyegetné a talajvíz
Megoszlanak a vízlépcsővel kapcsolatos vélemények a Csongrád fölötti kistelepüléseken.
Tiszasas polgármestere, Laskai István például lapunktól értesült a konferenciáról, szerinte mindenképp egyezségre kell jutni ebben a témában.
Sinka Ferenc, Tiszaug első embere vízlépcsőpárti, de az önkormányzat még nem határozott arról, támogatná-e a beruházást.
A tiszakürtiek óvatosak. Részükről sok függ attól, hogy milyen vízszintemelkedéssel járna a Tisza duzzasztása.
Tálas László polgármester szerint felvizesedne a környékük, az arborétumot pedig tönkretenné a talajvíz.