Arra gondoltam, lehúzok még egy bőrt a halpaprikás témáról.
Ugyanis.
Vitában vagyunk Hintamesterrel, aki nem hisz nekem "paprikás" ügyben. Szerintem azok az ételek viselhetik a paprikás jelzőt, amelyeket zsír-hagyma-paprika szaftmachináció után tejföllel dúsítanak. Hintamester szerint a tejfölnek nincs perdöntő szerepe a "-paprikás" utónév használatában.
A vita eldöntéséhez én Venesz Józsibára hivatkoztam, nála olvastam. Legalábbis úgy emlékeztem. Meg is volt valahol a "Nagy Venesz Könyv" pdf-ben, de fél napja hiába keresem. Nem mintha túl nagy kár lenne, ha elveszne, de most jól jött volna.
Szóval, segíthetnének eldönteni, mitől lesz egy étel alkalmas a kitüntető "-paprikás" rendfokozat viselésére. Addig is beszéljünk az angolnáról.
Kedvelem ezt a rejtélyes halat, ami első ránézésre inkább formáz kélgyót. Csak közelről nézve lehet felismerni az apró pikkelyeket nyálkás bőrén, meg következtetni a kopoltyúira.
Nem bonyolódnék bele részletesen a rendszertanába, meg az ívási és vándorlási szokásaira. Elvileg a Sargasso-tengerben ívik, aztán vonul a sok ivadék a Golf áramlat hátán Európa édesvizeibe. Olyanokba is, amiket nem köt össze folyó a tengerrel, szóval, ügyes egy fírög. Azt se nagyon értem, hogyan lett japán csemege a fiatal angolna, hétszáz éve eszik, pedig Japán kiesik a vonulási tervből.
Mindegy, szerencsére nálunk előfordul, még akkor is örülök ennek, ha tudom, hogy a telepített jövevények eleszik a kishalat mondjuk a süllőfélék elől. Szeretem ugyanis fogni az angolnát, régebben a Peresi-holtágon, a Vakota zugban majdnem annyit fogtam, mint süllőt.
Az angolna remek csalihal csukára, de asztalon sem rossz. Magam nyers, kétágú húshorgász vagyok, a rablóhalakat szeretem nagyon. Szerintem annak a halnak van jó íze, ami maga is halat eszik, hát így működik a dolog.
Az angolnát snecivel tűzött, mederfenék közelében tartott horoggal fogjuk. Elég idegesítő kapásokat tud produkálni, mintha törpeharcsa basztatná a csalit, aztán viszi, harcol kicsit, gubancol mindent. Általában "egy angolna-egy szerelék". Kiemelés után legjobb elengedni, de ha méretes, és haza akarod vinni, azonnal öld meg. Különben megtréfál, szákból azonnal kitör, de láttam már üresen azt a patent zárható mosógép dobot, amibe a Peres vizébe merítettem. Kijött valahogy, elszökött.
Megölni sem egyszerű, agyönütni nem lehet, célszerű a tarkóján átvágni a gerincét, attól leáll. A "csúszik, mint az angolna" kifejezés nem szépirodalmi termék, tényleg csúszik. Újságpapírral fogták régen a szakik, és nem menekült a jószág.
Az angolnát nyúzni kell, finom mikropikkelyei annyira beleágyazódtak bőrébe, hogy kaparászni lehetetlen. A lefejezett, lenyúzott, kibelezett test még órák múlva is képes mozogni, akár a forró olajból kiugrani, ez ilyen.
Érdemes hát karikára vágni, és zsíron üvegesre pirított hagymára helyezni. Felönteni kevés fehérborral, s midőn a hagyma szétfőtt, meghinteni őrölt paprikával. Mehet bele csípőspaprika, egyesek lecsósra főzik, sok zöldpaprikával, paradicsommal. Az angolnát olyan 50-60 percig kell nyugisan főzni, addig elkészül a sztrapacska is mellé.
Reszelt nyers krumpliból, lisztből, tojásból kemény nokedlit gyúrsz, és forró vízbe szaggatod. Le köll szedni a víz tetejéről, ha kanállal elvágva már látszik, hogy kész. Közben fasza rózsaszín metszetű szalonnát célszerű serpenyőben kiolvasztani, miután kockára vágtad. A szalonnazsírba kell forgatni a lecsöpögtetett sztrapacskát, friss túrót, juhtúrót, sőt akár kecsketúrót törni kell reá. Díszítésnek szórjuk oda a szalonnapörcöt is.
Az angolnás fazékból merjünk ki forró szaftot. Keverjük át olvasztott tejföllel, és ha csomómentes, mehet vissza a mártás a fazékba. Még egyszer hadd pöffenjen össze a hal és a tejfölös habarás, készen áll minden az ebédhez.
Azért valami alföldi fehéret még bátran tegyünk az asztalra.
