Kér varsa között ültem. Már fél pinkire finomítottam fogcsikorgatva, mikor megállt mögöttem Bóni gróf és harsányan énekelni kezdett.
-Elég volt a szerelemből végleg, igazán. Lány ne nézzen, többé rám egy se nézzen    rám. Kapjon léket százezer szív vágyak tengerén, mindent, ami nőnemű elfelejtek én! Ifjúságom szép telén rám tör az erény.
A kurva anyádért üvöltözöl itt ! A kibaszott varsáid miatt nem szopok eleget ?
-Jaj, lányok nélkül élni mondd, mit ér? Fény nélkül rózsacsokrod meddig él? Szívem csak értük reszket, érzem, hogy rajtam esznek, forr bennem, zúg-búg a vér.
Igen ?! Zúg-búg ?! Felkaptam a tartalék topszetet és végig vágtam a fején. Szinte érezve a karbon bot csípését. Felriadtam és az arcomhoz kaptam. Egy szúnyogot kentem el.

A Sió torkolata látszatra a horgászoknak maga nirvána, de nyílván csak a szúnyogok tömege repked olyan megelégedetten, mint Lazarovics földbirtokos a Csárdáskirálynőben. De miért hívják Bóni foknak ?

Kiváló festőművész barátom meghívásának eleget téve cserkésztem be Szekszárdnál a Dunába torkolló Siót és környékét. Indulás előtti napon próbáltam tájékozódni napijegy ügyben. A Horgász Egyesületek Tolna Megyei Szövetségének elnökét Gecse Lajost hívtam fel. Kedves volt és nevet, címet kaptam egy horgászbolthoz ahol jegyet vehetek, mindjárt kettőt. Hiszen a Sió és a Duna ugyanazzal a napijeggyel nem horgászható. Nem titkolta el, hogy a Dunán halat fogni reménytelen és a Siót pedig a zsilip felett próbáljam. De hát nem oda megyek. Hiszen ez álom víz, tátottam a számat elsőre. Mélyvizű ruganyok, T-gátak, remek haltartó helyek. Szigetek sorát fogják kőgátak, ami ennél a vízállásnál nyálcsorgatóan remek helyeket mutatnak.

Bóni fok egy kisebb-nagyobb üdülőkkel teleszórt part menti terület ahol a máskor csak bosszankodásra okot adó településszerkezeti terv hiánya hörög bolyongás közben. Állítólag itt valamennyi hétvégi ház engedély nélkül épült, majd a kilencvenes évek elején mindenki megvehette az általa gondolt területet. A Dunán komoly vizi élet zajlik. Hajnalban lassan csorgó ladikokból kuttyogatnak is. Nem értem a horgászatra vonatkozó kimosolygást, csak amikor Laci csónakjával nekiindulunk a víznek, sejlik fel az elnök szkepticizmusa. A Sión motorozunk felfelé a zsilipig. Szigorúan középen a mert a part melletti varsa erdő nem, hogy a hajózást, de még egy műcsali eldobását sem teszi lehetővé. Elképesztő, több száz karó szegélyezi mind két partot. Vendéglátómat nem zavarja, egyrészt a természetes helyi állapotnak tartja, másrészt adnak ki kisszerszámos engedélyt, meséli. Na de ez azt jelenti, hogy Szekszárd minden harmadik lakosának kell itt varsájának lenni. De a Mester csak lakonikusan néz el, a távolba. A karókon a tulajdonos számát fel kell tüntetni. Valóban a karók kb. tíz százalékán kis színes biléta fityeg, de számot egyiken sem lehet látni. Visszaérve a torkolathoz átrobogunk a Duna túlpartjára. Megmutat, egy régi halászfalut ahol egy Úr bográcsa alá rak tüzet és pálinkával, fröccsel kínál. Sajnálom, hogy nem hoztam fényképezőgépet így csak a telefonommal kattogtatok. Majd szigeteket kerülünk ahol ismét a varsa erdő fogad. Itt viszont találkozunk is egy ladikkal. Idős bácsi szedi fel a szerszámot, mikor meglát, azonnal visszanyomja a víz alá. Magok mit keresnek itt, mondja köszönést nem fogadva és vádlón néz, mint Juszt László. Van valami ? Nincs. Mindig ez van, meséli a Mester. Ha megkérdezed soha semmi a válasz de, ha halat akarsz venni, akkor a milyet és mennyit a kérdés. Este pergető-bottal a kezemben sétálok vissza a házhoz. Természetes, hogy ilyenkor a helyiek megállítanak, mint a babakocsit toló kismamát a játszótéren. Nem, nem dobáltam, nem volt hol, sajnálkozom. Értelme sem nagyon, felelik. Itt tíz éve nem láttunk süllőt mesélik. Rákérdezek a varsákra. Ömlik a szó. Kiváltja az engedélyt aztán kitesz ötvenet mondják. Próbálom puhítani a dolgot látva a túlparton matató bácsit, kevés a nyugdíj. Lófaszt jön a válasz majd konkrét ellenpéldák. Ezeket most nem részletezném, mert van, aki unja a bíróságra járást. Azért, ha arra járnak, vigyenek fényképezőgépet. Mert nagyon szép.

De miért Bóni fok ?