Háló
Algyőn üldögéltünk reggel Jani komámmal a parton, néztük a halászokat. A kikötőtől nagyjából ötszáz méteres akciórádiuszban dolgoztak, motoros ladikba szedték fel a hálót.
Kurva sokat.
A parton volt már vagy négy műanyag almásláda rekesz, tele nájlonhálóval. Amolyan ügyesen lesúlyozott, aprószemű merülőhálók voltak, mondom, nagyon sok helyre telepítve.
Aztán Hinta is csatlakozott, meg is említette, mikor a Paprikán főzögető haltudort látta merítőhálóval emelgetni csatornán a halat, nem azzal a klasszikus teszi-veszi méretű (max 1m2) dologgal, hanem amolyan tollaslabdapálya forma hálót használva.
Aztán szóba került persze a varsázás is, hogy létezik olyan partszakasz, elég sok helyen, ahol nagyjából kétméterre szúrnak le varsát a kedves halászemberek.
Persze, könnyen megkapják a kisszerszámos halászatra a zengedélyt, biztosan nincsen limitálva a szerszám mérete, vagy darabszáma, annyit használnak, amennyit csak bírnak, akár Genorazzo Mária.
Horgász nem használhat hálót, csak a fent említett csalifogót.
Ez nagyon is rendben van így, kinek a pap, kinek a paplan. Mégis rendszeresen feltűnnek horgászújságokban dobóhálót reklámozó hirdetések, legalábbis, amíg olvastam ilyeneket, még a mohoszban is előfordult.
Fegyverneken a holtágon rendszeresen dobált egy család, fogtak is amúrt, pontyokat, míg véletlenül el nem süllyedt a csónakjuk valahol a mély iszapban.
Nem rossz fenyítés, de két nap alatt kerítettek másikat, ami biztosan nagyon hiányzott valakinek. Aztán az is elsüllyedt, és még kettő, mire leszoktak a vízről. A hálózásról szerintem nem, aki egyszer beleszagol a büntetlen lopásba, nem lehet többé leállítani.
Lásd kisszerszámos, elvileg legális halászat.