Itt ez a rendőrviccek hülyeségszintjét súroló izé:
A tiszai vízirendészet, természetvédőkkel összefogva, fokozottan óvja a tiszvirág-rajzás küszöbén a védett kérész-faj fennmaradását - írta keddi számában a Heves Megyei Hírlap. Sokan ugyanis kiássák az agyagos partoldalban a lárvákat és ezzel veszélybe sodorják a, ma már kizárólag a Tisza-mentén élő tiszavirág fennmaradását. A tiszavirág egy-egy példányának eszmei értéke 2 ezer forint, de a lárvák, sőt az elhullott állatok is védettnek minősülnek. Éppen ezért 100 ezer forintos büntetést kaphat az, akit tiszavirág-gyűjtésen érnek a hatóságok - olvasható a lapban.
Konkrétan az MTI nevű nemzeti hírügynökség repítette világgá, de hallottam hasonló értelmű környezetvédelmi felügyelőségi nyilatkozatot az Inforádióban is, meg olvastam még valami obskúrus hírportálon.
Álljunk már meg.
Ilyen hülyeségkoncentráció könnyen kibillenti az embert egyébként is ingatag lelki egyensúlyából, most tehát veszek egy nagy levegőt, és nagyon messziről futok neki.
Ha van nekem szívügyem, az a Tisza. Nyilván, mert odaszülettem, melléje, de ez most mindegy. A lokalitás és az ostobaság mértéke nincs semmilyen összefüggésben. A Tisza mellett élők olykor sokkal többet ártanak a Tiszának, mint bárki más. (Az ártéri erdőkben rothadó hűtőszekrényekreket nem Pestről hordták oda, az zicher.)
Le tudnám karatézni azt a sok ostoba, kártékony, rövidlátó baromot, aki még ma is gátmagasításról, árvízvédelmi doktrináról, a hajózás fejlesztéséről vartyog, ma, 2008-ban, amikor érintetlen vagy legalább ahhoz hasonlító természeti környezet alig van az országban, amikor a megnyomorított, kirabolt folyók környékén még maradt talán egy kis nyoma annak a valamikori vadvilágnak, amit védeni, sőt fejleszteni kéne, nem pedig még fél hold termőföldekért föláldozni, hogy azokon a fél holdakon aztán jó vastag állami támogatásért termeljen valaki valami olyasvalamit, amit senki sem vesz meg, meg azon siránkozni, hogy jaj, Józsi bácsi engedély nékül ártérre épített vityillóját megint elvitte az árvíz, és ki fogja ezt megfizetni, amikor éppen hogy le kéne dózeroltatni az ártérre épített vityillókat, fűzfákat ültetni a helyükre, távolabb vinni a gátat, kiengedni a vizet az ugarra, hagyni egy kis helyet a folyónak, és fenntartható ártéri és halgazdálkodást folytatni, horribile dictu fokgazdálkodást, amely újra Európa leggazdagabb folyójává tehetné a Tiszát.
Vagy a kedvenceim, a folyókat autópályává változtatni próbáló nyugdíjas vízmérnökök és hajóskapitányok: nincs olyan hét, hogy valamelyik lapba ne írna a hajózási lobbi valamely fékezhetetlen agyvelejű önkéntese, hogy hú, az mennyire eurokonform lenne, ha végig hajózható lenne a Duna meg a Tisza. Persze, meg kéne kérdezni tán a németeket meg az osztrákokat, hogy mit művelnek az óriási uszályok az élővízzel.
És örkös favoritom az a csongrádi horgászegyesületi elnök, aki szinte sírva könyörgött a helyi rádióban a duzzasztóért. Tényleg, ebben az országban csak elmebetegek tudnak bizonyos szervezetek élére kerülni.
Kanyarodjunk a tárgyra végre. Mint minősített Tisza-buzi, természetesen a tiszavirág néven ismert kérészfajért is rajongok, gyerekkorom óta, egyszerűen azért, mert szép, és van valami nagyon lelkesítő abban, amikor hatalmas tömegekbe repked a víz fölött, és aztán rögtön belehal a szépségbe, mint Törőcsik András a második biciklicsel után.
Annak, hogy ezt a címerrovart hirtelen meg akarjuk védeni, nagyon kéne örülnöm. De nem örülök, mert nem megvédeni akarjuk, hanem valami környezetvédelmi szóvivő meg a rendőrség akar itt egy kicsit médiaszerepelni meg statisztikát javítani.
Egyszerűen nevetséges baromság, hogy rendőrök vonulnak a partra tiszavirágzáskor. Ilyen baromságot csakis ebben a nyomorult országban tudnak kitalálni, másutt nehézsúlyú abszurddrámaszerzők és humoristák évtizedekig agyalnak, hogy hasonló kaliberű faszságot ötöljenek ki.
A tiszavirág, bárki, bármit csinál, ott, a vízen megdöglik. Nincs rajta mit védeni, egyszerűen. Lehet sírni, menni a sóhivatalba.
Most az nem tudom, hogy a híríró hülyesége-e, hogy a lárvák kiásásáról brekeg, mert ilyenkor kurvára nem kell kiásni a lárvát, nincs az az elmeroggyant, aki nekiállna ásni, úgyis kirepül az, bazmeg, hülye. És az is valószínűleg a szerző drámai érzékének köszönhető állítás, hogy a tiszavirág ma már csak a Tisza mentén él. Merthogy mindig is csak ott élt, azért hívják úgy szerencsétlent.
(Hát ezt már csak zárójelben merem, mert tényleg apró hülyeség, de elég a helyesírási szótárt fölütni hozzája: Tisza mentén, nem Tisza-mentén; tiszavirágrajzás, nem tiszavirág-rajzás; kérészfaj, nem kérész-faj. Ja, és a "2 ezer forint" milyen igénytelen faszság: kétezer, barátom, kétezer. Megspóroltál két betűt, mi? Nem szoktam helyesírási izéken rugózni, mert bőven van hiba itt is, a Szálkán, az ilyen webes gyorsszövegeket nem szoktuk nagyon ellenőrizgetni, de a fenti penetráns hibákat mégis a nemzeti hírügynökség szövegíró szakembere követte el. Meg legalalább négy szerkesztő, akin átment.)
De ez a kisebb hülyeségcsomag. A nagyobb az, hogy azt a látszatot próbálják itten kelteni, mintha a tiszavirág túlélését a lárvák vagy pláne kifejett és alig néhány percig életképes imágók és/vagy szubimágók gyűjtése fenyegetné. Drága természetvédő rendőr barátaim: ha az ország mind a háromszázezer horgásza kivonulna a Tisza mellé, és vadul elkezdne bágerezni (a módszert külön is ismertette egy környezetvédelmi felügyelő az Inforádióban), akkor sem tudna jelentős kárt tenni az állományban. Nonszensz. Ezek a rovarok illetve álcáik százezerszám élnek még ma is egy-egy partszakaszon, és egy-egy jobban sikerül szennydugó milliókat pusztít el belőlük. A faszán sikerült folyamszabályozások meg ezermilliárdokat pusztítottak.
Ez az igazi pengemagyar megoldás: kivonulunk a körzeti megbízottal a partra, oszt jól lekaszáljuk százezerre (MTI-magyarul: 100 ezerre) a félbolond Dezsőt, aki éppen kihalászott két döglődö rovart, miközben komplett városok teljes szarmennyisége ömlik tisztítás nélkül a Tiszába, a vízügy úgy játszik a duzzasztókkal, mint hülyegyerek a pöcsével, ész nékül húzogatja, közben minden lehetséges partszakaszt kiköveznek, nehogy élni tudjon valahol az a tiszavirág, az ipari üzemekből érkező szennyezések meg évente tizedelik a kérész- és halállományt. Az ipari halászattal meg jól ki is zsákmányolják az egész rendszert, teljesen törvényesen.
Na menjünk a picsába azzal a fokozott kérészvédelemmel.
Mindenki szarik valójában a Tiszára, sőt bele, a tiszavirágra pláne, de ilyenkor olyan jó kimenni gecizni egy kicsit a vízparton a csokkerekkel. Gratulálunk, seggfejek.