Ritkán találja fején a bevándorlóhalat úgy horgász, mint ahogy azt Ekkerjoz törzskommentelőnk tette a Szálka / A magyar horgászirodalom legemlékezetesebb illusztrációi CXVII postra reagálva.
Bizton állítom, hogy a naturalisztikus részekbe a legkeményebb kórházsorozat-rajongók is beleremegnek, a busafogó módszer elolvasása után pedig az oly tapasztalt Szálka is felmelte mindkét szikár kezét:
"Hadd szitkozódjak kicsit:
Hát annak, vagy jogutódjának tetováljon a farkára valamelyik valóságshow szereplő balkézzel ilyen műcsalit, aki behozta a busát.
A legundorítóbb hal, ami létezik, a friss húsa olyan, mintha előre lenne emésztve, nyúzni kell, közben vérzik, gusztustalan.
Derék Főző Péter (mahor publicista, szintetikus csali teszter), madártejjel etet a busára, amit strandi vízipisztollyal lő a vízre, és hungarocell golyócskákba fészkelt horoggal akasztja szájba a halat. Aztán fárasztja. Elhiszitek ezt, szaktársak?
Ritkafürtű Rákosi Mátyás nem tudott ilyen kretén meséket kiagyalni, mikor először akarta a téeszcsébe szervezni a parasztokat, de őt legalább elenyésztették valahol korábbi barátai.
De nekünk miért kell ezeket a busával kapcsolatos írásokat megszenvedni, évek óta nem olvasok Magyar Horgász szennylapot, a régieket sajnálom kidobni, néha átfutom, mindben van busa, utálom."
