Emlékszem, annak idején azt írtam a Pecalistára, hogy akármilyen nagy volt a környezetpusztítás, a vétkesre nem lesz következménye. Az akkori bányatulajdonos Aurul cég román tulajdonosa (az állam) hamar kiszállt az üzletből, az ausztrál tulajdonosok új céget alapítottak, amely elég arcátlan módon a magyarokat tette felelőssé a mérgezésért. Azt állították, hogy a vízügyesek próbálták túladagolt és rossz vegyszerekkel semlegesíteni a vízbe került ciánvegyületet. Nahiszen.
Aztán még volt több mérgezés, minden nagyobb eső kimosott pár tonna ciános szennyvizet az aranybánya puffertavából, amíg bé nem zárták. Aztán újranyitottak, újrazárták, átmentek Misztótfalura, és az ott termelt kőzetet is Nagybányán, Verespatakon mosták ki, tehát a termelés nem csökkent, inkább kicsit nőtt.
Szomorú, hogy az állam három fő feladata közül ebben az esetben csak a törvényhozás működött (emléknap, köszönjük), az igazságszolgáltatás és a végrehajtás viszont nyolc év alatt nem produkált eredményt.
A Tisza anyácska viszont kiheverte a sok erőszakot, amit a harmadik évezred okozott rajta, 2000-2001 ben és tavalyelőtt is jól megáradott, megtisztult.
Ősszel láttuk CSekén, meg Kóródon, szebb, mint valaha.

A pusztulás képei akkor is tovább rontják a napomat, amikor már azt hiszem, hogy ennél nem lehet szarabb.

Nagy a felhajtás az Aurul körül, de azt mindenki elfelejti, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Tudtommal több cég is foglalkozik azon a vidéken aranybányászattal. Valahogy meg fogják oldani, hogy ebben a bányában is folytatódjon a termelés.

Reménykedjünk, hogy többet nem történik ilyen mocsadékság. Szerencsére a vészmadaraknak nem lett igazuk, és tényleg hamar magához tért az élővilág.

Elnézést kérek minden szerkesztő nevében, csak a kontrasztot szerettük volna erősíteni 2000 és 2008 között. Valóban szernecsétlenkedett a Magyar Állam, de erősebb érzelmeket vált ki belőlünk az, hogy a Tisza szépen felépült sejtszintlégzés-problémás, kizsákmányoló betegségéből.

Igen, ezért egy csoda a Tisza, ahogy túlél minden barbár támadást, ciánt, Kiskörét, folyamszabályozást.
Lehetne a fónixmadár helyett a feltámadás jelképe.

Sajnos a mérgezés pillanatában is már igaz volt, a képek tanusága szerint is a halállomány döntő része , a Kinából betelepített halfaj a Busa. Nem igazán felmért még az a környezeti kár, amit ennek a halfajnak a jelenléte nálunk okoz, de a véleményem, hogy ma egy nagyon beteg folyóra emlékezünk, aki 2000-ben majdnem meghalt.

De így, nagybetegen is gyönyörű...