Évtizedek óta remegő térdekkel térnek be honfitársaink a dalmát korzók karlovackoje-ponyvás kerthelységeibe, mert egymás kezét szorongatva arra várnak, hogy az étlapon a svéd, baszk és ógörög nyelvű menük után feltűnjön végre a magyar "étlap" szó. Ezt is kibekkelte valahogy a nép, mint ahogy a schengeni határnyitást vagy Horváth Ágnes esküvőjét.
Képtelenség megunni az on-line fordítóprogramok humorérzékét; ha nem tudná az ember, honnét származnak a DVD-lejátszók magyar felhasználói kézikönyvei, azt hihetné, hogy a kínai abszurd terjeszkedik alattomosan Kelet-Európa felé.
A horvát azonban valami más, nem korlátozza magát a materialista világnézet konvencióinak titánacél keménységű határai közé; kérem szépen, itt minden ehető!
Ki gondolta volna néhány éve, hogy az amerikai hársfa mint hal Horvátországban micsoda karriert fog befutni, és hogy a fiatal adriai uszonyosok iskolába fognak járni, mielőtt a perverz illír séfek nekik esnek a pucolódeszkán! Hogy a csirkét a gyümölcsfaiskolákban megszokott technológiával, dugvánnyal fogják szaporítani, és még a szaporítóanyag is csemege lesz!
Nagyapám háborús élményeiből merítkezve állította, hogy megfelelően elkészítve a vasszög is ehető, na de a grillsütő??? Vegyék fel a rendelést! 
Az "anyagokért" köszönet Szilárdnak!
