Amikor az ember közel 6 éves gyermekét akarja a horgászat nemes elfoglaltsága felé terelgetni, nincs pardon. Halat kell fogni. Mindegy mit , de sok legyen. A házunktól párszáz méterre levő, előttem horgásszempontból gyakorlatilag ismeretlen tó lett a helyszíne az idei első horgászatnak. Mivel Árpád fiam úgy döntött, ő is velem tart, azonnal taktikát váltottam, és a fenekező alibi pontyozás helyett a spiccbotos (rakósbotos) bodorkázás került a fókuszba. Gyors szúnyoglárva beszerzés után, a kora délutáni kellemesen viharos szélben értünk a vízhez. Fél óra alatt kiépítettem a szakmai hídfőállást, a horgászládát, és a rakósbotot is összeraktam, a szélvihar miatt csak 11.5m hosszban. A rakósbotos horgászat igazi perverzió, legalábbis a kívülálló szeméban. Egy irdatlan hosszú póznát taszigálva a horgász nevetségesen kis halat fog. Valójában ez a módszer a legprecíziósabb technika, és nemcsak kishalakra, de nagyobb békéshalazáshoz is kiváló. Elkezdődött a közel 4m vizmélységben (amit előtte centiméteres pontossággal felmértünk) a 0,07mm-es előkén levő 20-as horgon, csaliként árvaszúnyog lárváját felkínálva horgászat.
Kitartó munkánk gyümölcse, a darabos bodorka (A képen a horog is látszik)
Ezzel a módszerrel felkínálva a csalit minden élő szervezet kapásra ingerelhető, feltéve a horog közelében tartózkodik. Most is így történt, sőt még Árpád fiamat is sikerült bevonni a halfogásba, topseten már ővette ki az 1-2dekás bodorkákat. Titkon reméltem, hogy a cikk címe "Félkilós bodorkák fogása rezzenéstelen arccal" lesz, de a tó élővilágán mély nyomokat hagyott a mostanában csökkenő törpeharcsa invázió, és egyenlőre hiányzik belőle a jobb fehérhal.
Végül pár szó a csaliként használt árvaszúnyog-lárváról. Horgászboltokban ma már rendszeresen kapni, pár cm. hosszúságú izgő-mozgó állat, a legjobb békéshal csali.
Tipikusan újságpapírba van csomagolva, így azt nedvesítve könnyű életben tartani a lárvákat. Az újságpapír csomagolás remek lehetőséget ad az olvasásra is. Viszonylag kevés cikket olvashatunk teljes terjedelmében, de a félbevágott cikk még izgalmasabb. Most sikerült egy népszrű bulvárlap Január 25.-i számában az "Így dolgozik a kátyúvadász" című horrorisztikus elemktől sem mentes szakcikbe botlanom, ahol egyrész definiálják, mi is az a kátyú, másrészt megtudtam Kocsis István útellenőr napi 120km-es útszakaszon kátyúkat keres. Idén már csak 326 van, pár éve még százezer felett volt a számuk. A másik oldalon "A nap tippjei" programajánlóból,mint hardcore programtipp, megtudtam Ferenczi Gyuri még mindig az Old Man's ban lép fel (legalább 10éve, dejó kis zene).
Azért régebben, amikor egy ideig az ország tűzőszúnyog ellátásáért folyó küzdelembe beszállt az Ukrán szúnyogmaffia is, az újság is izgalmasabb volt , egy Kijevszkije Vedomosztyi mindig tartogatott meglepetéseket. És néha akkora szúnyog jött, mint egy giliszta. A kisebb halak sikoltozva szaladtak előle. Viszont a Kilós Dévér a dunán imádta. Csernobili import, így hivtuk. Nem biztos, hogy jó vicc volt, de lehet, hogy igaz (már ami a származási helyet illeti).
