Már arra gondoltunk, abbahagyjuk a havi médiafigyelő rovat írását. Kezdetben a nyomtatott szaksajtóban megjelenő az állatkínzás határát súroló fotók verték ki a biztosítékot. Mára úgytűnik ezek végleg kivesztek a lapokból, de maradtak a néha fájóan buta cikkek, agymosó reklámok, etikátlanságok.

Bár nagy Lantos Jani rajongók vagyunk, de a HV-ról, melynek címlapján most ő látható, képtelenség komoly fizikai fájdalom nélkül írni.

Önmagunk és az olvasók kímélése érdekében ezért kezdjük az ehavi SSH-val. Igazából nem az a fájdalmas, hogy egy "szakcikk" alcímében ekkora baki van  (rakósbotos bot----jézus, és felkiálltójel, mintha monjduk ember lenne a marson), hanem a cikk olvasása közben megy fel a pumpa. Kiderül, a szerző számára különös élvezetet nyújt a mondat tagolását szolgáló vesszők sztohasztikus elhelyezése, és mágikus vonzalma a lila színű csőgumihoz. Noha tisztában van vele, hogy XTA 13m-es botja 3. generációs, és ultrahangos felületkezést kapott, de az már nem, hogy pl. a felületkezelés egy szó... 

A MAHOR sem kíméli idegeinket. A legkártékonyabb, és legkedveltebb orvhalászmódszer, az elektromos halászat bemutatásának 2. részéhez érkezett cikksorozata. A szerkesztő kiemelt szövegben tudatja a nagyérdeművel, hogy noha az olvasóközönségnek is kinyílt a zsebében a bicska az első rész olvasata után, de a full story akkor is le lesz nyomva a t. publikum torkán, az "ismerd meg, hogy véleményt mondhass", nem tudom ki által kiötlött elv alapján. Gyorsan ránéztem a Payam e Mojahed nevű Afgán lapra, vajon a világnak egy konfliktusokkal, erőszakkal terhelt szegletében is bevett szokás különféle pokolgépek, molotov koktélok, vállról indítható rakéták bemutatása a terrorizmus elleni harc jegyében? Nem találtam effélét. Szerintem nem véletlen.