Októberben sem kímél a nyomtatott horgászsajtó a reklámáradattól, az elektromos halászat okozta gerincsérült, bevérzett halak látványától, az álszakmai (még csak nem is olvasmányos) álcikkektől, és az álszépirodalomtól. Állatkínzás már csak a "tudományos" cikkekben, ez jelentené, hogy fejlődik a horgászsajtó?
Az úszó teherbírásának megállapításához elengedhetetlen kellékek (kommentünk: rá van írva...)
Ehavi szaksajtóelemzésünk címét egyik havilapunknál (Mahor) a hardcore álszakmaisággal előadott úszó, ólmozás és víz által létrejött gordiuszi csomó kétoldalas cikkben való átvágása ihlette. Fontos, hogy a "csomót" , az úszósúlyozás problémakörét, ami kb. tízévesen már minden nagyobb erőfeszítés nélkül feldolgozható, kisebb kalandozásokat téve a csónakok, hadihajók, hajóroncsok világába a cikkíró maga kösse, így biztosítva az "átvágás" sikerét. Az Archimédesz által kísérlettel bizonyitott törvény újbóli bizonyításához a szerző Öveges professzori kelléktárat vonultat fel. Az öreg tanár játékos kisérleteinek bemutatása közben gyakran hangzott el például a "Minden háztartásban megtalálható ez a 0.14-es transzformátolhuzal ... " fordulat , és a sok egyéb kelléket persze napokig próbáltunk beszerezni a kísérletek otthoni reprodukálásahoz, de nagyon szórakoztatott. Ez a cikkre nem vonatkozik, a fizikai alapfogalmak randomizált egymásután helyezésével teremti meg az álszakszerűség légkörét , ráadásul maga a "módszer" annyira erőltetett, hogy nincs a cikkírón kívül ember, aki ezt végigcsinálná. Egy rövid idézet a cikkből (gyakorlatilag bármely részéből lehetne ekkora marhaságokat ideollózni): " De a csónakot is a víz felhatóereje hordja a hátán, sőt, még a páncélozott hadihajókat is! Miért? Mert ezeknek a szerkezeteknek a vízkiszorításuk is nagyobb, mint a saját súlyuk. Ez persze csak úgy lehetséges, hogy belső tereik tele vannak levegővel. Ezzel a módszerrel még az is elérhető, hogy hogy az ilyen testek (csónak,hajó, stb) még magasan ki is állnak a víz fölé". Pistike, ülj le egyes.-mondaná bármilyen fizikatanár.
Az SSH egy kezdő horgászoknak szánt komoly hangvételű cikkben tárja elénk a rokontémát , a mélységmérés ál-kálváriáját. A szerző úgy gondolja, hogy az egyik helyes út nem más, mint az ereszték növelése tízcentinként (közel a nulláról), majd a fenék megtalálása után az ereszték egycentinkénti csökkentése. Nem mondom, lehet így is, de egy 3méteres mélység megtalálása 35-40 dobásból talán nem a legkézenfekvőbb megoldás. Érdekes módon például a versenyhorgászok cikkeit olvasva erre a problémára 3-4 mondatban megszületik a jó módszer. Igaz a precíz, használható infó nem tölt meg két oldalt a lapban. Szintén egy idézet a cikkből, amiben a szerző talán tudatalatt megfogalmazta ars poeticáját a témában: "A mélységméréshez rendszeresített eszközök használata egyszerű,bár némi gyakorlat után többnyire ezek mellőzésével is gyorsan, pontosan tudjuk mérni a mélységet."
A szakcikk dícséretére legyen mondva, nem tartalmaz reklámot, ami az SSH-ban olyan ritka, mint az albínó Dunai Hering a Szentendrei Kiságban.
Szép magyar körmondat
A HVG kilóg a sorból. És bár szimpatikus, hogy horgászetika és környezetvédelem rovat is van, de a sok kisgyermekfotót nem lehet hova tenni.
Ha úgy gondolják, egy új olvasóközönséget (a 8év alattiak) lehet így megszólítani, akkor hajrá! Ebben az esetben fontos, hogy a lap minden cikke tükrözze az Ablakzsiráf szellemiségét.
Amenyiben a lap célközönsége felnőtt horgászokból áll, engedjenek meg egy megjegyzést ( szigorúan marketing szempontból):
Az esetleges pelenkás gyermekportré, virágot szedő kislány, fonalat gombolyító cica, és hasonló témájú fotók számát drasztikusan csökkentve talán komolyabbnak hatnak majd a szakcikkek is.
Az új olvasótábor....
