Rendet raknak a Tisza hullámterén Kisköre és Szolnok között, adta nemrég hírül a HEOL.
Íme a hír:
— A Tisza hullámtér projekt Kisköre és Szolnok között kicsit eltér az eddigi tározókkal kapcsolatos beruházásoktól, hiszen ez a meglévő hullámtér rendezéséről szól — mondta Bognár Zoltán, a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság főosztályvezetője mai szolnoki sajtótájékoztatóján.
— A mostani gátak közötti területnek a nagyvízi levezető képességét próbáljuk ezzel a projekttel növelni annak érdekében, hogy tovább növekedjen az árvízi biztonság — tette hozzá Bognár Zoltán.
A programmal érintett folyószakasz majdnem 8000 hektár hullámtere 17 település közigazgatási területéhez tartozik, amelyen közel 130 ezer ember él. A Tisza hullámtér projekt célja a vízszintcsökkentés, a hullámtéri vízgazdálkodás javítása, valamint a természetes élővilág fennmaradása.
— A Tisza Szolnok-Kisköre szakaszán a műszaki beavatkozásokkal mintegy 15 centiméterrel, a hullámtéri árvízi levezető sáv rendezésével pedig várhatóan 25 centiméterrel lesz alacsonyabb a vízszint. Így a tervezett munkálatokkal a folyó vízszintje ezen a szakaszon átlagosan 40 centiméterrel csökken — mondta Farkas Péter, a projekt kidolgozását végző konzorcium vezetője.
A laikus olvasó még talán örül is a hírre, mert 150 éve mondják neki, a térség fő problémája nem a teljesen elkúrt, természetidegen folyamszabályozás, a csapadékhiány, a szikesedés, hanem a sok víz. Egy kommentelő talán segít rávilágítani a valódi problémákra, és a "Tisztelt Ház" hozzáállására.
Az aszályos időben hiányzó vizet miből pótoljuk, ha az árvízi vízbőséget "keresztülhajtjuk" az Alföldön? Hogy ezirányú aggályommal nem vagyok egyedül, álljon itt egy beavatott helyi ember véleménye is:
"Balogh Péter vagyok, a Tisza mellett születtem és lakom, földrajz és történelem szakos tanár vagyok, az ELTÉ-n tartok órát az Ember és Tisza fenntartható kapcsolatáról.
Megtanítom a hallgatóknak azt, hogy
a Tisza-vidék rendszerszerűen csapadékhiányos terület – majdnem másfélszer annyi csapadék (ill. csapadéknyi víztömeg) hiányzik a vízháztartási egyensúly kiegyensúlyozásához, mint amennyi esik.
Megtanítom a hallgatóknak azt, hogy
ez a vízmennyiség ugyanakkor rendelkezésre áll, ugyanis a Tisza folyó kegyeskedik szállítani ezt a vízmennyiséget – ráadásul tavasszal, a vegetációs időszak és a száraz évszak elején, amikor legnagyobb szükség van rá.
Megtanítom a hallgatóknak azt, ami szintén nincs benne a szakmai köztudatban sem, hogy
a Tisza-vidék nem asztallap simaságú terület, hanem különböző magasságú szintek mozaikos rendszere, ami természetes, élő infrastruktúraként kínálkozik az árvízi víztöbblet szétterítéséhez, tározásához.
Megtanítom a hallgatóknak azt, hogy
a medret keresztgáttal elzáró duzzasztásos tározás trombózisként és ödémaként jelenik meg a tájban, mint ahogy a folyó és táj átjárhatatlan árvízvédelmi töltésekkel való elválasztását amputációként, csonkolásként éli meg a táj – ill. hal meg a táj általa.
Megtanítom a hallgatóknak azt, hogy
a globalizáció a gyarmatosítás új formája, amikoris a természeti valóságtól elszakadt új, virtuális valóság függésbe hozza a helyi erőforrásokat és közösségeket; és ami Magyarországon sajátosan egyfajta öngyarmatosításként jelenik meg, hiszen azt látjuk, hogy az állam és az ún. közszolgáltatások nem a tájban gyökeredző helyi érdeket, hanem a külső, gyarmatosító tőkeérdeket képviseli.
És megtanítom nekik azt, hogy
a megoldás az lenne, ha
az áradó vizet szabályozottan kivezetnénk a töltéseken túli meglévő árterekbe és mélyvonulatokba, amik infrastruktúráját és használatát előzőleg hozzáigazítjuk ehhez a régi-új funkcióhoz – miközben az állam a különböző szintjein a tájban gyökeredző helyi érdeket képviseli, a gyarmatosító idegen érdekkel szemben.
Ezek után a hallgatók megkérdezik, hogy miért nem csináljuk ezt, így;
illetve, hogy mikor fogjuk ezt-így csinálni?
Ezeket a kérdéseket adom át most itt a Parlamentben Önöknek.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Budapest, 2008.05.07."
A kérdésekre azóta sincs válasz...