Alig három napja, hogy egy brit repülőmérnök a februárban szolgálatba állított Google Ocean segítségével felfedezte az ókori filozófus és történetiró, Platón krónikájából ránkhagyott legendás ország, Atlantisz nyomait.

Ma pedig az áll a napilapok hasábjain, hogy a délutáni teázás hazájának szülötte óriási szonárbakot lőtt, a csupa derékszögből álló mátrixrajzolat kábé annyira emberkéz alkotta, mint a Marson látható, sejtelmesen bámuló Hiller István-fej. Mielőtt belekiabálná bárki a "Már megint egy Roswell!" -t a monitorba, lerántom a mélytengeri leplet: a vonalkák valójában a tengerfeneket ultrahangozó hajók mérési adatainak összegzésekor keletkeztek, teljesen technikai jellegűek, a valóságos víz alatti formákhoz semmi közük - állítja legalábbis a Google.

A Szálka eddig is sejtette, hogy itt valami másról lehet szó, de mi legelőször egy sokkal kézenfekvőbb magyarázatban gondolkodtunk, miszerint a barázdák tényleg emberi beavatkozás nyomai. Mint ahogy már korábban beszámoltunk róla, néhány pofátlan halász olyan módszerrel űzi természetpusztító tevékenységét, amely már az űrből is észlelhető. Adta magát a feltételezés, hogy hátha ez is az, annál is inkább, mivel az ilyen jellegű fenékformák a Mexikói-öbölben a leggyakoribbak, pont ott, ahol a halászcsürhe "lebukott". Visszanézve a régebbi híradást azonban világosan látszik, míg hogy a halászbrigád útvonala teljesen sztochasztikus jellegű, leginkáb az elfogyasztott viszki és a kormánykerék körüli verekedések függvénye, addig a digitális fenéktérkép vonalai mindig merőlegesek egymásra.