A jó halpaprikás alapvető hozzávalója a minőségi hagyma. Olyan hagymát válasszunk, ami ránézésre is csíp, könnyeztet, mint a mohosz éves beszámolója. Makói bronzot javaslok, billiárdgolyó keménységűt. Kell még fej fokhagyma is, aprószemű, pucoláskor ragacsos érzetű.

Olvasszunk fel pár kanál zsírt, ezen kissé pirítsuk meg a kés lapjával szétnyomott fokhagyma gerezdeket. Mehet bele a finomra vágott hagyma, három-négy fej. Két cső nyílméreg paprikát helyezzünk a zsírba, ezt követi pár tekerés bors. Sózzuk rendesen, fedjük le. Mikor a hagyma üvegesre változik, öntsük fel két deci borral. Fedő alatt hagyjuk pöfögni.

Míg a szaftunk készül, kockázzunk fel két-három kiló harcsafilét, vagy pontyfilét. Vegyük le a lángról és hagyjuk kicsit hűlni a zsiradékot, szórjunk bele egy púpos kanálnyi őrölt paprikát. Tegyük bele a halat, keverjük át, mehet vissza a tűzre, halkan rotyogni. Kevés bor kerülhetik a fazékba, vagy a bográcsba.

Fedő alatt tíz-húsz percig hagyjuk párolódni, már nem szabad kavarni, csak rázni az edényt. Mikor készen van, öntsük fel tejföllel, amit érdemes átkeverni kevés szafttal, hogy ne legyen csomós. A tejfölös paprikásunk gyakorlatilag kész, állítsuk be a savát, borsát, hagyjuk melegen.

Közben fél kiló lisztből, két tojásból, csipet sóból, kevés zsírból és vízből gyúrjunk tésztát. Ha leválik a kézről, fedjük le valamivel, kicsit pihennie kell. Wokszerű serpenyőben olvasszunk ki apró kockára vágott szalonnát, a tepertőt szedjük ki a  zsírból.

Nyújtsuk ki a tésztát vékonyra, majd vágjuk kockára. Lobogóan forró vízben főzük ki, a leszűrt tésztát forgassuk bele a forró serpenyőbe. Törjünk rá zsíros túrót.

A túrós csuszát szedjük mély tányérba, adjuk mellé a halpaprikást, tepertőt, külön csuporban tejfelt is.