Mivé fajulhat egy ártalmatlannak tűnő baráti peca, ha a horgász lelke mélyén még csalizás közben sem biztos benne, nem lett volna-e jobb csukázás helyett danceclubba menni... 

A konvenciótáncokat látszólag szívből megvető és legendásan jófej hírében álló Rátgéber László minden esetre olyan hitelesen hozza az első közösségi horgászata miatt izguló, beszpídezett kosárlabdaedző szartalicskázócsizmás-álharlekinruhás figuráját, hogy elhisszük: neki mindegy.

Persze nem kell sokat várnia, hogy a horgászetikett által ráerőszakolt jómagaviselet-béklyójából kihámozódó (és a Szily Lacit saját pályáján nemrégiben hétésfeles süllővel porig alázó) Lovasi András is pályára állítsa rakoncátlankodni vágyó testrészeit.

Aztán lassan a zenekar legkonszolidáltabb mintahorgásza is beadja derekát a fülbemászó dancehall-disco hivogató basszusszavának, és csúcsrajáratódik az orsós buli az orfűi fövenyen.

Prudens őszi ragdozóhalas csapatépítő tréning-érzés, tökéletes videósproduktum, zseniális zene, elragadó fantáziaömlés, és a végén előkerül egy poliuretán hableány is.

Megérkezésének 75. évfordulóját ünnepli Granddad (Nagyapa), a chicagoi John G. Shedd Aquarium ausztrál import tüdőshala. Pontos kora ismeretlen, de amikor átgőzhajózott Sydney-ből az 1933-as világkiállításra Chicagoba, már legalább ötéves volt, esetleg tíz.

Granddad a világ legnyugisabb hala, egész nap a medence alján bámul Csank János-szerű fickós mosolyával, és még a farkát orálisan egzecíroztató teknősbéka-lakótársaira se förmed rá. Pedig a kenguruföldi pikkelyes kőkemény ragadozó, napi háromszor-négyszer kap fagyasztott halat és rákot, de kötözősalátát is fogyaszt nagyritkán, amolyan úri passzióból, mint ahogy a medve is belerág néha a málnabokorba. 

A húsevő-habitus azonban csak kirakati színjáték - gondozói észrevették, hogy időről-időre besomfordál akváriuma legeldugottabb zugába, és ott édesburgonya-chipszet majszolgat, majd zugnassolása befejeztével újra felteszi a "tápláléklánc csúcsa" álalrcot, és sármosan belenéz az érte ájulásig rajongó tinilányok szemébe.

Nem tudni pontosan, hogy Granddad idős-e vagy se. Úgy általánosságban is kijelenthető, hogy a tudósok csikóhalpikulát sem tudnak az ausztrál jövevényről azon kívül, hogy bőrének mintája és színezete egy amatőr autószerelő-műhelyben rendszeresített lengyelpiacos pokróchoz hasonlít, és hogy van valami csökevényes tüdeje, amelynek következtében félóránként felemelkedik a víz tetejére pippantani egyet a légköri oxigénből.

Akár öreg, akár nem, a termetes jószág bizonyítottan a világ legöregebb akváriumlakója és Illinois állam metropoliszának abszolut kedvence. Gondozói most nagyszabású partit rendeznek neki, hogy méltóképpen ünnepelhessék a ritka jubileumot.   

www.dailyherald.com 

Pillanatképek

A faj szerinti tilalmi idő és a méretkorlátozás mellett tegnap délutántól az Úr is védi a balatoni halat, és ez még csak egy azon kuriózumok közül, amelyekkel az idei első öttonnás pontycsúszdáztatás bevonul a telepítések történelemkönyvébe.

Dr. Korzenszky Richárd, a Tihanyi Apátság perjele elmondta, a természettel való gazdálkodás felelősei vagyunk, és azért szólt az ima, hogy ezt sikerrel tegyük.

"A halat ettől nem lesz könnyebb kifogni. " - tette hozzá.

Soha nem fordult még elő, hogy A Balatoni Halászati ZRt. az év ilyen korai szakaszában helyezzen ki halat a tóba. Ennek oka, hogy a cég meg szeretné adni a horgászoknak a tavaszi halfogási lehetőséget. A héten még további 45 tonna ponty kerül a vízbe, az év folyamán pedig összesen 350.

Az első adag pikkelyessel egyetemben a vízben landolt az a tíz jelölt egyed is, melyek majdani kifogójuknak 5000 forintos árengedményt hoznak a konyhára az éves területi engedélyből. Az év folyamán még 240 fajtársuk és 250 süllő követi őket.

Készítette Horváth Balázs

Nézzen gyönyörű fotókat az eseményről itt: http://szalka.blog.hu/2008/03/17/ott_voltunk_latvanyhaltelepites_a_tihanyi_komprol

 

A szálka ígéretéhez híven ott volt a Balatoni Halászai Zrt 2008. évi első balatoni haltelepítésén. Lássuk az eseményeket! Képriport a haltelepítésről.

 

A cég "Art deco" stílusban felmatricázott halszállító járműve

Realista magyar kesergő a Tisza csongrádi szakaszáról, Bakos András klaviatúrájából, a legfájóbb módon: konkrét számokban.

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/hetvenharom_tonna_halat_adott_a_tisza/2050547/

Tararam, íme a legújabb játék: itt ez a fotó, és ki kell találni, mit fáraszt horgászbarátunk, akit, bár ez a sztorihoz szorosan nem tartozik hozzá, Mágus és Gus néven is ismernek rapsickörökben. A feladat nem egyszerűen a zsákmány megnevezése, hanem a történések rekonstruálása, vagyis leírni, hogy milyen eseménysor vezethetett a képen látható pillanathoz, illetve hogy mi lett a vége. Nem kell betojni, pár mondat elég, de akiben buzog a panteisztikus horgásznovellista vér, az nem fogja vissza magát. A fődíj egy igazi ereklye komoly gyűjtőknek: a Horgászegyesületek Tolnai Megyei Szövetségének talán kókuszillatú, wunderbaumoid reklám szóróanyaga, magyarán egy mohoszos légfrissítő. És egy kis önmarketing: az Indexen megjelent életem harmadik-negyedik, műlegyes horgászokkal foglalkozó, politikai töltetű írása, akit érdekel, itt olvashatja.

Friss még az élmény, nézzék hát el az indulattól elcsukló hangot, a remegő kezzzzzet. Tegnap este a Sport 1 televízióban, a szokásos esti pókeradagra várva belebotlottam az Energo Team Kupa című horgászműsorba vagy reklámba, vagy nem is tudom én mibe. Rakás fosba. Itt egyszerűen leáll az agy, megszűnik az egyébként mindig élesre fent kritikai és esztétikai érzék, ez az objektum (az Energo Team Kupa c. izé ti.) túl van valahogy az észlelés azon tartományán, amelyet még értelmezni képes az agy. Hogy 2008-ban, majd' húsz évvel a proletárdiktatúra bukása után létezhet egy ilyen izé, és hogy megéri valakinek ezt legyártatni, kifizetni a sugárzást (mert azt ugye nem gondolja senki, hogy ingyé' egy ilyen műsort lead a UPC?, a fülöp-szigeteki szellemi fogyatékosok országos gumiasztalbajnokságának nagyobb nézettsége lehet) - ez egyszerűen meg-ma-gya-ráz-ha-tat-lan. Miből jön ez vissza? (Miből megy oda? Hova? És hogyan?) Ehhez képest Pirigyi István '82-ben a Csalival maga volt a horgászmédia Larry Kingje és Jay Lenója 2 in 1. Vagy azoknak volna igazuk, akik szerint a horgászat időutazás? Belövöm a hárért, és lemegyek a tyúkokkal csörögni a Metró Klubba.

Isaac van Duynen
Halcsendélet
Olaj, vászon, 58 x 72 cm
Jelezve és datálva jobbra lent: Ivan Duynen 1673
Szépművészeti Múzeum, Budapest
Ltsz.: 3826
Vétel J. Goudstikker amszterdami műkereskedőtől, 1908.

Mi van, ha nagyobb halat fogok, mint én vagyok? Mi van, ha nagyobb halat fogok a Tóth Károly bajuszába kapaszkodó Schmuck Andornál is? Fary gigaharcsa-kalandja - némi provokációm hatására - felgyújtotta kedvenc horgász-levelezőlistám Öveges professzorainak fantáziáját. Eredetileg azt a kérdést tettem föl nekik, hogy pontosan miért is csalhatott a mérés, amikor a százonkilós halat betették egy nagy műanyag ládába, aztán két mérlegre akasztották és összeadták az értékeket. (Azért kellett trükközniük egyáltalán, mert legfeljebb 100 kilóig mérő halmérlegeik voltak. A 135 kilós összeget ők maguk sem tartották feltétlen hitelesnek.)

Tövig rágtuk idegességünkben a twiszteres dobozunkat egész délután, míg arra várunk, hogy kiderüljön, végül is mekkora volt Fary haverunk wobblerrel a Pó folyón fogott gigaharcsája. (Az előző posztunk erről szól, aki nem olvasta a fogás körülményeit, az itt megteheti.) A semmit sem bizonyító, két mérleggel elvégzett első buheramérés ugyanis 135-137 kilós, szinte hihetetlen eredményt mutatott. Várakozás közben ugyan nem találtunk egyértelmű adatot online, de úgy tűnt, hogyha a hal egy rendes mérlegen tényleg ekkorának bizonyul, akkor akár ez lehet a műcsalival valaha fogott legnagyobb harcsa.

Hát sajnos nem került megnyugtató pont a nyálkás test végére.

Késő délután ugyanis végre sikerült telefonon beszélnünk Farkas Leventével, aki eléggé feldúltan elmesélte, hogy a környéken egyszerűen nem találtak olyan helyet, ahol lett volna mázsán felül mérő mérleg. Így csak annyi bizonyos, hogy a hal 237 centi hosszú volt, feltűnően kövér, még le nem ívott példány, és a frissen vásárolt, 100 kilogrammig mérő mérleget kiakasztotta. Valószínű tehát, hogy közelítően pontos adatot sem tudunk meg soha a tömegéről, de óriásinak feltétlenül óriási volt. Fary hétfőn lesz mailközelben, akkor talán újabb részletekkel tudunk szolgálni.

Bőven 100 kiló feletti harcsát fogott csütörtök este 8 óra tájban az észak-olasz Pó folyón erdélyi magyar haverunk, Farkas Levente. A rettenetes dagadék - nem Levente, hanem a zsákmánya - pontos tömegét ma délután fogjuk megtudni, akkor viszik el ugyanis lemérni egy hiteles mázsálóval. Egyelőre annyi biztos, hogy az állat 237 centi hosszú, a 100 kilogrammig mérő mérleget kiakasztotta, aztán valami spéci buheramódszerrel - a telefonos magyarázatot képtelen voltam megérteni - 135 kilósnak mérték, amit ők maguk sem akarnak elhinni. Szieszta után, délután 3 tájban indulnak el leméretni a zsákmányt egy közeli boltba, az a eredményről a világsajtóban először természetesen a Szálka fog beszámolni. A fogás körülményeiről az izgatott Fary annyit mesélt el egyelőre, hogy a harcsa este 8 tájban kapott, egyrészes wobblerre. Csendben csorogtak lefelé a csónakkal, rablást vagy gyanús jelet nem láttak, a hal a parthoz kidobott wobblerre kapott - nemhorgász olvasóink kedvéért: olyan kábé élethű kinézetű műanyag- vagy fahalacskára, ami húzás hatására halszerűen mozog. A loccsanása alapján a horgász 4-5 kilós apró harcsára gyanakodott, de hamar rájött, hogy mázsánál is nagyobbat tévedett. A gigaharcsa ahhoz képest nem is védekezett vadul: kevesebb mint fél órán át vonszolta a csónakot, ráadásul árral szemben próbálkozott, így hamar kifingott. A tetthelytől úgy egy kilométerre húzták be a csónakba.

Update 1: Kicsit utánanéztem, mekkora tömegű lehet a 237 centi hosszú harcsa. Mivel hatalmas különbségek lehetnek két hal testformája között, ami ekkora méreteknél már különösen markáns eltérésekhez vezethet, a 237 centi önmagában nem mond túl sokat. Mármint azon túl, hogy retek nagy példányról van szó.

A német Trauda Pfeifferman szintén a Pón fogott két éve, élő angolnával  egy 238 centis példányt, ami 113 kilós volt. A 2004-ban az adácsi horgásztóból kiszedett, netes fórumokon sok szempontból kétségbe vont magyar rekordpéldány "csak" 227 centis volt, ehhez viszont 112 kilós tömeg járult. (Itt a cikkem róla, telivér oknyomozós.) Ugyanakkor itt egy beszámoló egy 225 centis, viszont csak 82 kilós egyedről. Vagyis bármi lehet, izgatottan várjuk a mázsálást.

Update 2.

Totya barátunk a helyszínről küldött mailje szerint kicsit zavaros víznél, szélcsendben rabolt a hal a wobblerre, ami a szája mellett akadt be. Farkas Levente rövid, 210 centis Sage bottal és Daiwa orsóval dolgozott. A harcsa méretéről ezt írja Totya: "A hal 237 cm hosszú - viszonyításnak
az én 84 kilósom 225 cm volt, és az ívás utáni, ez pedig ívás előtti
állapotban van. Brutálisan kövér!" A házi, buherált mérésről: "Délelőtt vett gyorsan egy 100 kg-s mérleget, de nem tudta megmérni, mert teljesen túlhúzta. Végül két mérleggel sikerült lemérniük. (...) ui: 137 kg". Még izgatottabban várjuk, mi lesz a délutáni mázsálás eredménye.

A blog és főszerkesztője küzd céljaink, a "... síkosság és fokgazdálkodás ... a vízpari kommunizmus ellen" minél széleskörűbb nyilvánosságáért. Lobbyzik is keményen a cybertérben, mint Neo Zionért, hátha valamilyen netgóré az ügyben meglátja az "ügyet", és mellénk áll, ami jó, mert ismertséget jelent. Ez nem mindig sikerül, íme egy példa:

Az MTI a forrása az alábbi linkről is elérhető Index cikknek:

http://index.hu/gazdasag/magyar/halb080311/

A cikk lényege, hogy a Balatoni Halászati Zrt. idei haltelepítéseit a nyilvánosság jelenlétében kívánja lebonyolítani. A március 17.-ei első telepítés célcsoportja a közjogi szféra, és a társadalmi szervezetek. Lesz ott halaskamion a kompon, pap, államtitkár, civilszervezetek, szendvics, üdítő. Talán még üveges néptáncbemutató is.

Alapjában véve örülünk a hírnek. Jelenleg itt tartunk a halgazdálkodás evolúciójában. Egyszer majd az is lehet, hogy elhiszi enélkül is a balatoni ember, hogy a Balatonban halgazdálkodás folyik halrablás helyett.

(Reméljük fenékhálók nem lesznek a közelben.) 

A Szálka ott lesz. Még mi sem láttunk ilyet, érdekel a téma. 

A horogravaló akár több hétig való életbentartása, vízpartrajuttatása,különösen, ha a csali élő, nem mindig egyszerű feladat. A hardcore szakmaiság rovat most a csontitartókat veszi górcső alá.

A több esetben literben mérhető mennyiségű csontkukaccal vagy pinkivel kiglettelt hűtőszekrény, a kétkézzel kinyithatatlan csontisdoboz, a kinyitható, de a nyitás pillanatában a kukacok nagyrészét az arcunkba küldő, a pinkit távozni engedő dobozokkal való találkozások mind-mind a téma fontosságára hívják fel a figyelmet.

 

 

Csontitartó "típus"-dobozok, csontiszsák.

A könnyű nemesgázzal pattanásig töltött gumizsákocska nem egyszerűen Nagyfogyásistván néhány hónappal ezelőtti külsejéhez hasonlatos megjelenésével riogat, hanem a vizek fölé érve brutális gyilkossá alakul át.

Bizony, a lufinál aljasabb halálosztó eszközt a szovjet hírszerzés ukrán választásokra szakosodott tagozata se tudott volna kitalálni. Lényege, hogy az egyre magasabbra emelkedő léggömb az egyre csökkenő külső nyomástól kidurran, majd szottyadt hullája beesik a tengerbe, ahol az éhes vízi ragadozók medúzának nézik, és már kötik is a partedlit. Csakhogy az óvodás zsúrok állandó nagymamaijesztgetője teljesen emészthetetlen, viszont kiválóan tömíti a belet, lassú, kínszenvedős halált okozva a teljesen értetlen arckifejezéssel agonizáló teknősbékának.

Ezért Plymouth város vezetése - teljesen jogosan - törvényileg megtiltotta a héliumos lufik tömeges ünnepi eregetését.

Azonban nem kell megijedni, a házibulikon továbbra is engedélyezett a gázoslufi használata, így ha kiugrunk bébiszitter-barátnőnkhöz a Dél-Angliai kikötővárosba, elénekelhetjük üveghangon a Nagy-Hoho-horgász "kukacos" sorait.

http://www.telegraph.co.uk/earth/main.jhtml?xml=/earth/2008/03/08/eaballoon108.xml

E hónap sem múlhat el agyig bepiált lékhorgászok helikopteres mentése nélkül. Az eset hol máshol történhetett volna, mint a jégtáblaleszakadások statisztikai epicentrumában, a Mordvinov-öbölben.

http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-185764

Legutóbb egy hónapja történt - naná, hogy ugyanitt - hasonló eset, akkor a mentést az nehezítette, hogy a mentőcsapat vezetője megtiltotta a derék szahaliniaknak, hogy lékfúróikat magukkal vigyék a helikopterre. Ezek nélkül viszont nem voltak hajlandóak beszállni.

Az egyedüli dolog, amely minél okádékabb, annál többet ér, a hím bálnahányás vagy vasárnapi ebédnél is említhető nevén az ámbra.

Sean Kane és Ian Foster az Észak-Walesi Criccieth partjainál sétáltatták négylábú kedveceiket, amikor egyszer csak belebotlottak két partra sodródott, együtt csaknem fél mázsát nyomó és már viaszossá keményedett cetgyomor-tartalomba.

A felfedezés azért is kuriózum, mert az európai partoknál különösen ritkán találni hasonlót; a rendszeres lelőhelyeket Amerika és Ausztrália vízpartjain jegyzik.

Az ámbrát amúgy a parfümipar használja elsősorban, és ára igen borsos: a két walesi által talált példányok félmillió dollárt angol fontot (!) érhetnek együtt. Azonban nem mind arany, ami bűzlik. Az illatszerbiznisz ugyanis az utóbbi években elkezdett átállni a szintetikus okádékra, így félő, a megtalálók nem fogják tudni eladni kincsüket a szokásos áron.

www.dailymail.co.uk

Megfogta a kamatisten lábát a kínai halász, Li Shaoshuang, amikor hálójából egy kínai óriásbahabát emelt be bárkájába Cangnan tartomány partjainál, a Xiangshan-öbölben.
A hal 1,2 méter hosszú, és 15 kilót nyom, piaci ára pedig minden bizonnyal eléri majd az egymillió jüant, vagyis a 140 ezer dollárt.

Nagy értékű hallal próbáltak "megpucolni" azok az orvhalászok, akiket a Tiszai Vízirendészet rendőrei csíptek nyakon február 29-én a Törökszentmiklós-Óballa település külterületén található és a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó Tengerszem-kubikon.

A kétszemélyes csapat mindennnel fel volt szerelkezve, ami a hallopáshoz nélkülözhetetlen, még egy ezerliteres, levegőztetővel ellátott halszállító tartályuk is volt.

A Szolnoki Városi Bíróság - a magyar igazságszolgáltatásban nem túl gyakran tapasztalható szigorral - már március 3-án elrendelte letartóztatásukat.

A teljes történet a hajtás után tárulkozik ki képekkel fűszerezett rendőri beszámolóban.

Masaru Emoto: A víz rejtett bölcsessége

Tulajdonképpen a szerzőt az agykontroll meg a vizprogramozás –kényszerből- de lenyűgözte annyira, hogy azóta is lelkes alkalmazója. Viszont a jelzett könyvben azt találta, hogy a japán tudós, Masaru Emoto most bebizonyította, hogy a gondolatok, a zene és az ima vízre gyakorolt hatása láthatóvá tehető. Majd izgatott éjszakai forgolódás után és naphosszat tartó tépelődést követően most retteg. Hiszen akkor a szatmárcsekei palajon tavaly novemberben a hallista környezetszennyezett !

Ezt jóváteendő a szólisták Dferi, Yozuri Béla és Hori most szervezik, hogy a világhírű amerikai zongoraművész, Murray Perahia legalább egy rövid Chopin darabbal tegye jóvá. Indoklás a hajtás után.

A defekt oka születési rendellenesség lehet, mert a polipok a belesetben elvesztett végtagjaikat vissza tudják bárhányszor növeszteni. Hanryt pár tesójával együtt a blackpooli állatkertből vitték át egy kiállításra a Blackpool Sea Life Centre-be. Csak itt vették észre, hogy az akvárium falára tapadó lábasfejűnek csak hat karjalába van nyolc helyett. További részletek angolul itt.

Még a szemfogásos és terítékfotós kategóriákban világbajnok írott magyar horgászsajtónak is nagyon össze kellene szednie magát, ha annál eredetibb halkínzást akarna prezentálni az archívumból, amit az International Herald Tribune mutatott tegnap.

Rudy Van Acker atya állatkínzáshoz szokott húsos ajkaihoz emeli az ezüst tálat,
amelyben vörösborban vergődő babahalak küzdenek az életükért, közben a háttérben druidának öltözött vízgázszerelő-kenderkócba öltözött városatyák drukkolnak neki.
Így indul a kenyérszentelési ünnep a Belgium nyugati felében található, harmincezres Geraardsbergenben.

Precedens értékű az az 500.000 angol fontnyi (mostani gyenge sterlingárfolyamon is 170 millió forint) pénzbüntetés, amelyet a hét elején szabott ki a Newcastle Crown Court Tom Nicholsonra, a halmaffiózóra, akit a vicces britek aljas néven "Codfather"-nek (cod=tőkehal) becéznek.

Tom persze nem a szokványos dunai villanyozóhorgász-kategóriát képviseli, lévén neki egész halrabló flottája ringatózik Nyugat-Anglia partjainál, és 26 alkalommal jelentették fel a megengedett kvóta túllépéséért, de valószínűleg ő sem gondolta komolyan,
hogy az összes esetben ráhúzzák a vizes pontymatracot.

A telhetetlen angolok azonban így sem teljesen boldogok: a Nicholson által birtokolt Dumfries and Galloway TN Trawlers éves forgalma (naná, hogy a bevallott!) meghaladja a 2,5 millió fontot, feketeboltja profitja pedig még a visszafogottabb elemzők szerint is veri az egymilliót.
Ebből aztán könnyen kiszámítható, hogy az óriásinak tűnő büntetést a Tom egy jobban sikerült fekete-trawlingozás után kiköhögi a pufajkaujjából.

Nem csoda, hogy háborog a közvélemény: "Miért nem tiltotta el örökre?" - tették fel a költői kérdést az ítéletet meghozó David Woodnak.

Tényleg, miért is nem?

www.ssacn.org

Nemcsak a Rábába piszkítanak az eddig pedánsnak és üdezöldnek ismert bőrnadrágosok. A Pro Natura St. Gotthard (Pronas) nevű habzásellenes szervezet vezetője Grazban fölfedezte, hogy a Murát is összejódlizták már.  Az alábbiakban idézzük a Pronas közleményét.

Tigris barátom hirtelen magányra vágyott, ezért hipp-hopp elrepült Szíriába, ahol pár nap Damaszkusz után elbumlizott Palmyrába, a sivatagi romvárosba. Itt jött az ötlet, hogy elmenjen horgászni egyet a felduzzasztott Eufráteszre. Közben folyamatosan SMS-ezett nekem, ezekből az üzenetekből állt össze a Hogyan horgászott Tigris az Eufráteszben, bla bla bla című poszt. A vérző szívű trubadúr azóta hazaérkezett és most elküldte a kalandtúrán készült fotóit, rövid, de a sztorit pompásan kirajzoló képaláírásokkal. Az semmi, hogy a Szálka eddigi legjobb képriportja, de olyan csodás leletek akadnak benne, mint a hímzett horgászláda, vagy a luxusmikrobusz kanapéval. Jó nézegetést, lesz második rész is!

Bottulajdonos érkezik a bottal

 Nem is gondoltam volna, milyen fontos a blogírói szakmában az önuralom. Meg olvastam én, hogy még az 50-es években is a paraszti lakodalmi folklór fontos eleme volt a "véres lepedő" közszemlére tétele, bizonyitandó a szűzen férjhez menetel. Egyes horgásztársak lefotózzák a zsákmányolt halat, emlékül naés bizonyítva a fogás tényét. Sőt természetesen gyermekünket is fotózzuk szintén emlékül, és bizonyítva a fog(an)ás tényét... Olyan nagy baj nincs is ezzel (a véres lepedő kultusz nálunk kiveszett, gondolom sokak örömére)

De egyszerűen nem akar meg-barátkozni sok ember azzal a feladattal, hogy a zsákmányt élőlényszámba vegye. A fulladástól ívben hajló halak fűre kitett tetemeinek tucatjai felett büszkén vigyorgó horgász,  ill. horgászcsapat képe gondolom ismerős.

A Sportlap címlapfotójára tekintve a halon látszik, hogy friss fölbe "panírozott", azaz sokat vergődött a csupasz földön, mielőtt kimúlt. A fotó "értékéből" nem vont volna le semmit, ha a halat előtte gyorsan, lehetőleg kíméletesen megölik. Lehet a képen szereplő kisgyermek is, a "szereplő" szó fontos a mondatban, jobb kedvvel hagyta volna magát fotózni, ha nem vergődik mellette a pozsár.

A képhez gratulálok Szász Péternek, mint fotósnak, és Petrenka Noémi főszerkesztőnek is. Ez utóbbinak azért, mert a remek fotó méltó helyére, a címoldalra került. Van akinek megadatik a lehetőség kicsit befolyásolni a dolgokat. A jóért. Akad olyan is, aki néha él is vele.

Ismét szomorú hírt kaptunk: 150 mázsa hal pusztult el a Csongrád megyei Csanyteleken. 

Bővebben:

http://index.hu/politika/bulvar/halpusztulas/

 

Írunk majd róla többet, egyelőre jöjjön a gyorshír: publikus béta verzióban elindult a horgasz.hu, ami első ránézésre szinte közösségi oldalnak tűnik, bár egyelőre csak adatlapkitöltésnél tartunk, így nem világos, mi jöhet még. Az oldal egyik tulajdonosa Guru barátom, akinek a csónakjából az első pergetett harcsáimat fogtam, de ennek ellenére nem leszünk velük elnézőek, ha béna az oldal.