Kezembe kaptam a februári Magyar Horgászt, és most önuralmat gyakorlok, nem rugózok Szalay főszerkesztő-Mohosz-elnök vezércikkén, meg a Mohosz által bitorolt és rendszeresen lerabolt, tönkretett Tisza-tóról szóló cikkeken (minden számban legalább három nagy anyagban főszereplő a Tisza-tó, ami mégis pofátlanság egy olyan laptól, amelynek a tógyilkos a tulajdonosa), hanem örömmel konstatálom, hogy ha néhány hónap spéttel is, de eljutott a Mahorig (és így az országos horgásznyilvánosságig) Mészáros András volt sporthalász kezdeményezése. Mészáros a Csongrád Megyei Sporthalász Egyesület elnöke volt, az egyesületet tavaly év végén föloszlatta, majd aláírást kezdeményezett az élővizek üzemszerű halászatának megtiltása érdekében. (A Dél-Magyarország december közepén már írt erről cikket, itt meg lehet nézni. Egyébként a lap munkatársa, Bakos András rajta van a halásztémán, érdemes végigöngészni a cikkeit.)

Kell-e mondani, hogy minden erőnkkel támogatjuk Mészáros András kezdeményezését. A mai szabályozás szabadrablást enged a halászati cégeknek, a varsás  "őstermelőknek"; nevetséges, hogy állami tulajdonú vizekre halászati kft-k adnak ki engedélyt, a cégek működése a tízmilliókat befizető horgászok számára ellenőrizhetetlen, mi több, a halászoknak van ellenőrzési joguk a saját területükön. az államnak kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy a vizeinek kezelőit, a halvagyonát ellenőrizze. Az eredmény látható: drámaian csökkenő halállomány, pusztuló vizek. Szabadrablás, pitiánerkedés, több százmillió forint értékű hal legyilkolásának árán néhány milliót összeguberáló halászcsapatok. (Hogy milyen kvalitásos és nagyvonalú emberek rendelkeznek megyényi élővizek halászati joga felett, azt jól mutatja a Szolnok megyei Tisza-szakaszt birtokló kft. vezetőjének intézkedése. Talán sokaknak szemet szúrhatott - benne van a fogási naplókban - hogy a szolnoki Halászati Kft. szakaszán, tehát gyakorlatilag az egész Szolnok megyei Tiszán tilos a halradar használata. Ennek azaz oka, hogy egy szolnoki halradarforgalmazó nyilvánosan fölszólalt az élővizi halászat betiltásáért. Na, erre varrjanak gombot!)

Egyébként a halállományokért aggodó Magyar Horgász apróhirdetései közt, mint már évek óta, ezúttal is ott a rapsicellátó képes ajánlata: hálók, varsák, táplik, parás és ólomkötelek - www.halaszhalo.hu. Kurva anyád, az.

Elismerte felelősségét a petőházi cukorgyár azzal kapcsolatban, hogy szerda este mintegy negyvenezer köbméter szennyvíz került az Ikva-patakba.

"A tározó körüli földmunkák következtében gyengült meg a gát annyira, hogy végül is atszakadt; idegenkezűségről vagy szándékosságról nincs szó." - mondta a Szálkának Janák Emil, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatója, majd hozzátette: a kárelhárítás költsége a cukorgyárat terheli.

Az igazgató közölte: az idejében megkezdett kárelhárító munka - amelynek leglényegesebb eleme az Ikva Kardos-érből és Rábcából átvezetett, tiszta vízzel történő higítása volt - sikeresnek bizonyult, így jelentős környezeti károkkal nem kell számolni. "Halpusztulást egyáltalán nem tapasztaltunk." - fűzte hozzá. 

Zseniális írás jelent meg a halhús érlelésének, tartósításának és fogyasztásának ősi módszereiről viking felhangokkal, vérbosszúval, receptekkel és terroristaelhárítással szövetségesünknél, a Bűvös szakácsnál.

http://buvosszakacs.blog.hu/2008/02/06/a_hal_es_a_hosszu_elet_1

 

Ritka alkalom, hogy egy napon belül négy halas-vizes írás is megjelenjen a napi sajtóban.

A Szálka is elcsodálkozott az

óceán elsivatagosodásáról,

http://index.hu/tudomany/elsv080207/

a Balaton halállományának jövőjéről,

http://www.mno.hu/portal/541260

az üvegangolnáról

http://nol.hu/cikk/480529/

és az Alföld négy nagy, egymással is összefüggő problémájáról

http://nol.hu/cikk/480524/

szóló cikkek rendkívüli konstellációja láttán.

Gosztola Annamária művészettörténésztől kaptunk ismét egy képet s hozzá szöveget. Csináljunk, hát úgy mintha műveltek lennénk. Küld nekünk még párat és lassan azok is leszünk. Köszönjük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Halcsendélet

Negyvenezer köbméter szennyezetett víz ömlött Sopron környékének legnagyobb és legszennyezettebb, de ennek ellenére jelentős halállománnyal rendelkező patakjába egy cukorgyárból. Tiszta vízzel igyekeznek higítani a szennyezést, hogy elkerüljék a tömeges halpusztulást.
http://index.hu/politika/bulvar/ikv080206/

Évtizedek óta remegő térdekkel térnek be honfitársaink a dalmát korzók karlovackoje-ponyvás kerthelységeibe, mert egymás kezét szorongatva arra várnak, hogy az étlapon a svéd, baszk és ógörög nyelvű menük után feltűnjön végre a magyar "étlap" szó. Ezt is kibekkelte valahogy a nép, mint ahogy a schengeni határnyitást vagy Horváth Ágnes esküvőjét.

Képtelenség megunni az on-line fordítóprogramok humorérzékét; ha nem tudná az ember, honnét származnak a DVD-lejátszók magyar felhasználói kézikönyvei, azt hihetné, hogy a kínai abszurd terjeszkedik alattomosan Kelet-Európa felé.

A horvát azonban valami más, nem korlátozza magát a materialista világnézet konvencióinak titánacél keménységű határai közé; kérem szépen, itt minden ehető!

Ki gondolta volna néhány éve, hogy az amerikai hársfa mint hal Horvátországban micsoda karriert fog befutni, és hogy a fiatal adriai uszonyosok iskolába fognak járni, mielőtt a perverz illír séfek nekik esnek a pucolódeszkán! Hogy a csirkét a gyümölcsfaiskolákban megszokott technológiával, dugvánnyal fogják szaporítani, és még a szaporítóanyag is csemege lesz!

Nagyapám háborús élményeiből merítkezve állította, hogy megfelelően elkészítve a vasszög is ehető, na de a grillsütő??? Vegyék fel a rendelést!

A szálka blog kubai tudósítójának Képriportja Caibarienből

Nyugalmas tengerparti strandot keresve a kubai Üvegtigrist Caibarien városkát az északra levő Cayo Santa Maria-val összekötő beton országút-műremek vége felé, a sziget tenger felőli oldalán találtuk meg. (Az úttal mint műremekkel előző írásunkban foglalkoztunk.)

 

Az itthonitól letisztultabb formák, military stilusban. A táblák nem olvashatók a képen, de informatívak.  

"Valószínű felbukkanási helye presszók, éjszakai szórakozóhelyek, pályaudvarok környéke" - Szabó "Kékfény" László utánozhatatlan mondtaszerkesztése érhető tetten a Ferenczy-Hunyady-féle Különféle halaink és horgászatuk című kötet ideszkennelt képalírásában. A hasonló ábrák voltak gyerekkorom megkeserítői: minden hínárfolt, mólóvég és rugany környékén rettenetes ponty-, süllő-, harcsa- és csukacsordákat sejtettem, sőt, sejtek a mai napig, bár a balinról már megtanultam, hogy az ott van, ahol rabol, nem ott, ahová rajzolják.

A Szálkát ikra kora óta foglalkoztatják az egzotikumok, de nem azért, mert ilyesmi itthon nincs, hanem azért, mert sajnos van. Egyszer egy más kontinensről érkezett barátom mondta a Rákos-patak partja fölé érve: - Nahát! Miért kell ebbe az árokba folyamatosan vizet ereszteni? Nem tudtam akkor eldönteni, viccel-e vagy sem, inkább magamban elpityeredtem. Mintha az achillesemet harapta volna át...

Keveseknek adatik meg, hogy olyan helyen horgásszanak januárban, ahol egyrészt nincs fűtésszámla, másrészt kötelező a horgászbot. A Szálka-közeli Benyuska Ricsi közéjük tartozik; érzelmek befolyásolására erősen alkalmas vizuális portfolió van nála, és nem fél használni azt.

A hajtás után kendőzetlenül kibontakozik a képes úti beszámoló karikatúra-szerű puffancshallal, berácsozott varánusszal, ujjpercfékes fárasztással és kommunista bitangsörrel.

Német kutatók tárták fel a Science című szaklapban a rejtélyt, hogy "agyilag" hogyan sikerül a lövőhalnak a zsákmányát egy célzott vízsugárral "lelőnie". A kutatás során egy elképesztően hatékony idegi hálózatra bukkantak, amely lehetővé teszi a halak villámgyors döntéseit és támadásait.

 

 

 

 

 

 

 

A néphagyomány szerint, ha február 2-án a medve kijön a barlangjából és árnyékától megijedve visszabújik a barlangba, azt jelenti, hogy még hosszú lesz a tél. Ha kijön, és a rossz idő miatt nem látva árnyékát kinn marad, akkor lassan vége a télnek s jön a tavasz. A tequila összefüggés a hajtás után.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valamikor a 80-as évek elején, egy nyári délután Tiszakóródnál, a Nagyszüleimnél nyaralva úgy döntöttem, lenézek a Nagytiszára , és horgászom egyet. Az elképzelést tett követte, hamarosan ott találtam magam a legnagyobb békében, amit valaha megérezhettem, a folyóparton. Szemben , Ukrajnából, ahol akkoriban még a szántó traktort is mozgó bokornak álcáztak,  a Borzsa torkolatnál megjelent egy ember. Sosem láttam még "túlfelőlit", ő volt az első. Horgászember volt, és hamarosan észrevett. Intettünk egymásnak, majd mindenki a maga dolgával törődött. Csendes délután volt. A béke odaköltözött a Kóródi palajra, még a fűzfacinkék is nekem énekelve barátjukká fogadtak, majd egyszer a csendet megtörte a túlparti ének...

"Aki nagyon sokat jár horgászbottal vízpartra, az előbb-utóbb vagy halat fog, vagy elverik a rapsicok, esetleg mindkettő." Sok évvel ezelőtt így jellemezte vízigolyóhéjban a kialakult helyzetet F.P., a Kis-Dunai horgászközélet egyik széles körben ismert, kultikus karaktere.

Nem a szeretet nélküli ivadékkorból visszamaradt kényszeres perfekcionizmustól és nem is a kiábrándultságtól vezérleve döntött úgy a Szálka, hogy tiszta vizet önt a bulvárstatisztika poharába, hanem mert a médiában közölt hallopási esetekhez képest a parton keringő rémtörténetek száma könyvelő-testvérek között is legalább egy nagyságrendnyi különbséget képvisel - persze utóbbi javára.

Kovács Imodzsen, Nagy Imogén, Szabó Innocencia és Szőke Tisza. Tegye fel a kezét, aki tudja, mi a közös bennük!
Hogy csupa gyönyörű név? Az olyan kisiskolás megoldás volna... Elárulom: mindannyian ma ünneplik a napjukat. Első három a név -, negyedik pedig az ...

richard 
14 grammos férfi ezüst karláncomat matcbotra + orsóra cserélném, vagy csak simán matcbot!
Minden megoldás érdekel!
E-mailre aznap válaszolok!

Vicces lenne, ha a nick közös csónakunk, a Biliárd 33 1/3 százalékos tulajdonosát, Ricsit takarná. A linkért köszönet krilnek.

A szálka blog Kubai tudósitója jelenti Caibarienből

Mit csináljon a viszonylag szerény folyóvízrendszerrel megáldott szigetország betonozó-természetátalakitó csapata? Betonozzon tengert! - adta ki az ukázt a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága, aminek hatására ismét sikerült a környék "Forradalmi zónáit" a közös cél érdekében motiválni, mielőtt egyrészt egész Kubából "El Commandante Che" emlékplakátot festenek, másrészt elgondolkodnak azon, miért lehet jegyre kapni a tojást, tejet és a lisztet. A Karibi ország egyes északi szigeteit, Cayo Santa Maria-t (itt vetett horgonyt anno Kolombusz), Cayo Coco-t és Cayo Guillermo-t egyenként 20-40km úttal kötötték össsze a főszigettel, az új forradalmi cél hevében nem igazán törődve ennek környezeti hatásaival.

 Fentről is jól látszik. A Cayo Santa Maria-t "bekötő út" egy szakasza

Tigris barátom egy nap - konkrétan múlt csütörtökön - arra ébredt, hogy az ajtó előtt egy pénzváltó gajdol, a levegőben pedig római kömény, cukorszirup, frissen lefejezett kecske és benzin szaga keveredik. Tigris a magánélet megvadult folyami gébnél is tombolóbb viharai elől ugyanis, saját maga számára is váratlaniul, egyszer csak Szíriába szökött egy jó hétre, a témának megfelelően tök egyedül, úgymond kiszellőztetni a fejét egy kicsit. A józan esze azért nem hagyta cserben, ugyanis ezt az SMS-t kaptam tőle pár nappal később:

Megyek horgászni az Eufráteszre. gondoltam megkérdem mire menjek ;-)

Iziben felhívtam, mire kiderült, hogy Damaszkusz után Palmyrába hajtott, ami egy római romváros a sivatag közepén. (Itt egy térkép, hogy merre is található.) A romok azonban, jól tudjuk, unalmasabbak egy szentmisével kombinált pártértekezletnél is, úgyhogy Tigrisben feltámadt a vágy egy jó kis fenekeszegezésre, és, bár persze sem arabul, sem angolul nem beszél, pikk-pakk leszervezett egy vidám élőcsalis mészárlást az onnan még több mint 200 kilométerre eső Eufrátesz duzzasztott szakaszára.

A blogolás kihozza az állatot az emberből, én például másfél évtized után vásároltam egy Magyar Horgászt. A '78 és '81 közötti évfolyamok minden száma megvan, és azóta nem nagyon éreztem késztetést újabb példányok beszerzésére, amikor egyszer-egyszer találkoztam friss számokkal, megnyugodva konstatáltam, hogy semmiről sem maradtam le, nagyjából ugyanaz van benne, mint '78-ban, plusz bojlizás, ami engem sosem érdekelt. Hanem a blogolás miatt megvásárolt januáriban olyasmit találtam, amire talán csak legszebb álmaimban számítottam. Könnybe is lábadt a szemem. Mintha csak "A magyar horgászirodalom legemlékezetesebb illusztrációi" sorozat alá akart volna játszani (gólpasszt adni) a békéscsabai Baricza Gergely, aki, kimondani is csak remegő szájjal bírom, a vízisárkány tervrajzát kérte a Mahor Dévényi Tibi bácsijától, dr. Hunyady "Csökös Hágli" Attilától.

A lótetű, mint harcsacsali témában a neves pártatlan, Bolgár György: Beszéljük Meg! című betelefonálós rádióműsorának kívánt emléket állitani ezen írás. Fontos volt, hogy a szerző eleve a placebo csalik, például hangyatojás, karate ütéssel odvas fűzfából kiugrasztott cincérlárva, techno izék minden méretben, ízvilágban és állagban rendkívül szerteágazó sorába helyezze a lótetűt, szigorúan az elfogulatlanság elvei által vezérelve.  Bevallom, nemhogy értelmes méretű harcsát, - és itt maradjunk a horgász méret korlátozásnál, (50cm), de semmilyet sem fogtam még vele. Pedig a Nagyszülőknél a Felső Tiszán, ahol a lelőhely is adott volt (a ganédomb széle), Dr. Székely Ádám általános harcsahorgász ikon szakirodalmán nevelkedve sokszor gyűjtöttem, és próbáltam ki a nagy folyón. Harcsára mindig eredménytelen voltam.

 

 

A legnagyobb kannibál a szökdelő tücsökfélék családjában

Kaposvár környéki vizekről mindenkinek a Deseda, Töröcske és esetleg Hetes jut eszébe. Pedig a megyeszékhely rendesen el van látva kisebb-nagyobb tavakkal a közelben. Gondoltam megnézek néhány, csak a helyiek által látogatott horgászvizet. Bot nélkül, hiszen áll még a jég. 

Állatkínzás gyanúja miatt indított eljárást a siófoki rendőrség - tájékoztatott csütörtökön
Bíró Gábor, a Somogy Megyei Rendőrfőkapitányság szóvivője. Siójutról állították elő
az a három férfit, akik szerdán a Sió-csatornán eresztő hálóval halásztak. A triót tetten
érték a rendőrök.
(SOMOGYI HIRLAP)

A Szálka - élve a gyanúval, hogy a hallopásokról szóló hírek a ténylegesnek csak a töredékéről szólnak - utána járt a haltolvaj-statisztikának.

A megdöbbentő eredményre vezető tényfeltáró riport a jövő hét elején lesz olvasható.

Erdélyi úr tulajdonképpen nem orrolt meg, hogy nemes arcéle megjelent a széles nyilvánosság előtt de az alábbi kép közlésére kötelezett. Legyen. Vezeklésül cukorspárgával a derekamon készítek, hát képriportot a Kaposvár környéki vizekről. ( ha nem jelentkeznék, gereblyézzétek át tavasszal a Hetesi tavat )

A gyulafehérvári bíróság visszavonatja a Verespataki Önkormányzat minden olyan képviselőtestületi határozatát, amely a település teljes bel- és külterületének ipari övezetté nyílvánítását engedélyezi, ezzel évekre ellehetetlenítve az aranybánya működését.

Az Alburnus Maior (magyarul: nagy szélhajtó küsz, közkedvelt becenevén: sneci, valójában Verespatak település római kori neve) civil egyesület még 2002-ben indított pert a településrendezési terv semmisé nyílvánításáért, közvetlen azután, hogy azt a kanadai-román tulajdonú bányavállalat, a Rosia Montana Gold Corporation jóvágyatta a megyei tanáccsal.

Egy évtized újabb nehézfém és cián nélkül a Tiszán

Noha az ítélet megfellebbezhetetlen, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a verespataki nemesfém-bányászat örökre a múlté, azt azonban igen, hogy a ciánozó aranymosóbrigádnak újra kell kezdenie a teljes engedélyezési eljárást, amely legalább tíz évet vesz igénybe.

Gönczi György Csepelen volt horgászboltos és sporthorgász, mikor felismerte, hogy a monokinis lányok előfordulásának valószínűsége nagyságrendekkel nagyobb Almádiban. Így 1990-ben döntött, és Balatonalmádiba helyezte át üzletét. A most 65 éves Gyuri bácsi a helyi horgászegyesület éves báljára kis kiállítást rendezett néhány éve gyűjteményéből. Akkora sikere volt, hogy helyet ajánlottak egy helyi középületben, ahova befért az igen jelentős méreteket elért gyűjteménye. Az ajtón felirat: Hívja ezt a telefonszámot és öt percen belül ide jövök. Két percen belül volt ott. Kedvesen és szakszerűen vezet végig. Rengetek történettel. Ha tehetik, látogassák meg. A szerző saját zseniális képei a hajtás után.  

Horgászat és vallás - mindig is jegyben jártak. Emlékezzünk nagy horgásziróink panteista himnuszaira, a minden apró spiccbólintásban, horogra tűzött lótetűben, dob alá tekeredett damilban istenbizonyítékot találó szentimentális idealizmusra. Tudjátok, testvérek, a rohanó nagyvilág zaja, a milliom gond, bajság mind a gáton kívül marad, amikor küszfarokkal díszített 2-es nagyságú Mustad süllőző horgunkat a vízbecsúszott partmenti bokorsor aljára vetjük, vagy ha éppen vallatjuk a csökös háglit, magát. A mi Marcus Garvey-nk Zabos Géza és Vígh Józsi bátyánk, a mi Haile Selassie-enk pedig Herman Ottó.

És azt is tudjuk, hogy miért ragasztanak halat ábrázoló matricát gépkocsijuk hátuljára a karizmatikus keresztény szekták (aka: kisegyházak) tagjai.

Ferenczy Dénes és dr. Hunyady Attila Különféle halaink és horgászatuk című könyvéből (Mezőgazdasági Kiadó - Mohosz 1981) egy nyilvánvaló spiritális szimbólumot válogattunk ide: 6. ábra, az etetőkereszt.

Alig fejeztük be előző írásunkat egy nem túl szellemes, a Rába habzását meglovagoló szóviccel, máris habzik megint. A mostani eset is erősíti azt a szakállas mondást, miszerint habnak, kárnak nincs gazdája.

index.hu/politika/bulvar/raba6602/

"Baloldalon a 4-5. borda közé, fölfelé kell szúrni.Halk és gyors megoldás."
Válaszolta K.D., az átlagnál vélhetően jobb anatómiai ismeretekkel rendelkező Pest környéki kereskedő-vállalkozó arra a kérdésre, hogyan oldaná meg a vizek halászati és horgászkezelése között fennálló több évtizedes konfliktushelyzetet, de az intonációból sejtettük, hogy még a légynek sem tudna nulla THM-es áruhitelt ajánlani.

A Szálka oldalát régóta szúrta a kíváncsiság, hogy vajon a horgászok - azon kívül, hogy gyakran hangot adnak nagyfokú elégedetlenségüknek -, a rezgőspicc bámulása közben törik-e a fejüket a megnyugtatónak tűnő megoldáson.
Ezért felkötöttük a (kör)kérdezőbiztost, és úgy öreg balin módjára nekiiramodtunk a vízpartnak.

Nem okozott különösebb meglepetést, hogy a válaszok a lehetséges emberi reakciók teljes palettáját kitöltötték: volt, aki a 12-es vadászpuskában látná a megoldás huzagolatlan csövű, sörétes kulcsát, néhányan pedig már egyre inkább a szomszédos országokba „átugorva” költik halfogásra szánt diszkrecionális jövedelmüket.
Abban viszont nem tapasztaltunk különbséget, hogy a vizek szerelmesei inkább ítélik jelen szituációt reménytelennek, mintsem megoldhatónak.

Talán ezért is történt, hogy zavarba jöttünk, mikor a témával kapcsolatban beszédbe elegyedtünk EJ-vel, az utolsó hamisítatlan vízparti polihisztorok egyikével, aki már számtalanszor bizonyította a Szálkának rátermettségét, és most is egy igen frappáns ötletet javasolt, ihletet merítve a vadgazdálkodás analógiájából:

"A vadgazdálkodás a vadászati jog átengedésével a területi vadásztársaságok feladata.
Ahol a föld, vagy erdőtulajdonos nem mond le a vadászati jogról, ott nem szabad vadászni, csak a tulajdonos teheti, ha minden egyéb engedélye megvan erre.

Halgazdálkodás is lehetne akár a vadgazdálkodás mintájára, ha az állam a horgászegyesületek, és nem a MOHOSZ számára adná át a gazdálkodás jogát.
Semmi szükség a MOHOSZ-vízfejre, az egyesületek pályáznának a vízre, a versenyeket is le tudnák a MOHOSZ nélkül zongorázni.

Eleve nonszensz, hogy a területi engedélyt a halászcég adja ki, és mellette lehúzza a vizet, amikor csak akarja, a telepítéseket meg alig érezni.

Ha állománymentésre van szükség, legyen ott a környezetvédelemtől hatósági ember, és kövesse végig, hova került a hal. Mondjuk legjobb, ha a kiöntésből a folyóba kerül."

Még fel sem ocsúdtunk teljesen őszinte ámulatunkból, máris tovább folytatta egy gyakorlati - de sajnos nem magyarországi - példával, melynek hallgatása közben a legfeneketlenebb dunai kutyornál is mélyebb sóvárgást éreztünk:

"Montenegro meg Albánia között van a Skadarsko-jezero, Balatonnál nagyobb tó, évek óta nem halásszák, bár a dobóháló, meg az emelőkaros 4m2-es háló megengedett, de se villany, meg más kisszerszám, vagy vonóháló nincsen.
Egyfeszt horgásznak rajta, és eredményesen, nagyon szép hely."

A Délnyugat-Balkánra irigykedve értünk O.I-hez, a közép-tiszai horgászhoz, akibe egy rövid időre három E.J. is költözött:

"A vízhasznosítási pályázat kiírásában meg van tiltva a természetes víz halászata (de ezt maximum a folyókra tudom elképzelni reálisan, mert állóvizeken "állománymentést" nem hiszem, hogy megtiltanák). Erre a célra el tudom képzelni az aláírásgyűjtést, ezt valószínű, hogy a horgászboltosokkal kézen fogva lehetne kivitelezni."

Már éppen megköszöntük volna a konstruktív javaslatot, amikor előrukkol egy második ötlettel is:

"Horgász-turisztikai célú KHT-t (vagy valami hasonlót) kell alapítani horgász egyesületek, horgászboltok közreműködésével, és megnyerni a hasznosítást. Ennek érdekes példája a TT (Tisza-tó, a szerk.), amit nem a MOHOSZ nyert meg, de mégis az övé."

Gyermeki kíváncsisággal hallgattuk a tiszai homokgödrök szakavatott ismerőjét, aki ezután olyan utópisztikusnak tűnő tervjavaslattal állt elő, amely a teljes magyar szociálpszichológus-társadalmat paradigmaváltásra kényszerítené.
Felhívjuk a figyelmet a közvetlen kihalás szélén álló „belátja” szóra.

"A hasznosító belátja, hogy a horgászokból van a legnagyobb haszna, és csak horgásztat. Ez nem valószínű, mert a haszon csak akkor nagyobb, ha a horgásztatást nem csak a jegy eladására korlátozzuk. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy a horgásztanyák, panziók leadnak a hasznukból a vízkezelőnek, amiért az nem halászik a vízen."


Az ötletbörze kiértékelését teljes egászében az olvasóra bízzuk, és kérjük, ne habozzanak Rába módjára véleményüket megosztani velünk!

A szálka örül. Megismerkedhetett - január 14-i posztja kapcsán - Petrőcz Bálint osztályvezetővel, aki egyrészt kiváló fenekező horgász, másrészt nem csak a vízügyi projekteket vezeti feszes damillal, de a 3-5 kg-os pontyok fárasztásának technikáját is taníthatná. Úgy menedzselte a hajtás után olvasható levelet, mint Grósz Galambos Lajos a harmonikás Máriót. Köszönjük.

A szálka blog Kubai tudósitója jelenti Havannából

A Kubai kommunista párt hivatalos lapja, a Granma friss számát olvasva meglepően ismerős elképzeléseket olvashatunk a havannai horgász területi jegyek rendszerének reformtervezetéről.
                                                                                

A Granma horgászjegy-reformmal foglalkozó cikkét olvasó asszony Havanna belvárosában.

A havannai horgász területi jegyek érvényességében a szegmentálás elvét, azaz a horgászterületek lehetőleg több részre tagolását, és a horgászlehetőségek külön területi jeggyel való könnyebb  kiaknázhatóságának elvét tartja követendő példának a Kubai horgász szövetség. A reformtervezet a 300 Kubai Peso-ba kerülő Havannai területi jegyet javasolja felváltani a több, tehát költséghatékonyabb, egyenként 350-500 Pesoba kerülő területi jeggyel.

Külön  horgászjegyet kivánó terület lenne a Morro Erőd környéki szakasz, valamint a tenger-parttal rendelkező város-részek, azaz Havanna Vieja, Miramar, és  El Vedado is.(A javaslatot jövő hónapban tárgyalja a Központi Bizottság is, reméljük a Szálka Blog tudósitója jelen lehet majd az ülésen.)